Karácsonykor valahogy mindig máshogy működik az ember gyomra. Vagy inkább az agya. Az ünnepi asztalnál nincs idő megállni, mérlegelni, figyelni a jóllakottság jelzéseire: jön a töltött káposzta, a rántott hal, a sült hús, a saláták, majd „csak egy kis” bejgli, végül még egy szelet, mert hát karácsony van. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor a test finoman, majd egyre kevésbé finoman jelzi: elég volt.
A jó hír az, hogy a karácsonyi túlevés önmagában ritkán veszélyes, bármennyire is drámainak érezzük a helyzetet. Ilyenkor egyszerűen az történik, hogy az emésztőrendszer túl nagy terhelést kapott, a gyomor kitágult, a szervezet pedig minden erejét arra fordítja, hogy feldolgozza az elfogyasztott mennyiséget. Ezért vagyunk bágyadtak, ezért nehéz a fejünk, ezért jelentkezik puffadás, gyomorégés vagy hányinger.
A legrosszabb reakció ilyenkor a pánik vagy az önvád. A túlevés utáni azonnali lefekvés, vagy a kétségbeesett próbálkozás, hogy valahogy megszabaduljunk az ételtől, csak ront a helyzeten. Sokkal többet segít néhány egyszerű, józan lépés: lazítani a szoros ruhán, inni egy pohár langyos vizet vagy gyógyteát, és ha van hozzá erőnk, tenni egy rövid, lassú sétát. Nem edzésről van szó, csak mozgásról, ami segít az emésztésnek és csökkenti a kellemetlen feszülést. Ha pihenni kell, érdemes inkább ülve vagy félig ülve maradni, nem teljesen elnyúlni, és pár mély lélegzetvétellel megnyugtatni a testet.
Órákkal később sem a koplalás vagy a büntetés a megoldás. A szervezetnek ilyenkor elsősorban folyadékra, könnyű ételekre és egy kis mozgásra van szüksége. Egy kimaradt vacsora, egy leves másnap, egy hosszabb séta többet ér, mint bármilyen bűntudatvezérelt „helyrehozás”. A test képes regenerálódni, ha hagyjuk.
Fontos ugyanakkor figyelni a jelekre. Ha a fájdalom erős, nem múlik, mellkasi szorítással, légszomjjal, ismétlődő hányással vagy ájulásérzéssel jár, akkor nem érdemes legyinteni – ez már nem a klasszikus karácsonyi túlevés kategóriája, és orvosi segítségre lehet szükség. Ezek azonban ritka esetek.
