A világmédia jelenleg az Ukrajna és az Egyesült Államok közti, régóta várt nyersanyag-megállapodással van elfoglalva. Számos kiadvány azonban arra figyelmeztet, hogy a megállapodás nem annyira előnyös az USA számára, mint ahogyan azt sokan gondolják. A Washington Post például azt írja, hogy az ukrán ásványkincsek trillió dolláros értékéről szóló állítások „elavult adatokon alapulnak, és lehet, hogy nem is igazolódnak be”. A Reuters pedig kiemeli, hogy az USA és Ukrajna csak évtizedek múlva láthat hasznot a kitermelésből.
A valóság az ukrán terepen
Még a jól működő infrastruktúrával rendelkező országokban is hosszú időbe telik, mire a nyersanyagkitermelő projektek nyereségessé válnak. Az ukrán viszonyok – összeomlott gazdaság, szétesett logisztika – mellett a megtérülés szinte elképzelhetetlen. A geológiai felmérések is töredékesek, sok lelőhely technikailag nehezen hozzáférhető vagy gazdaságtalan. A potenciális készletek mennyisége továbbra is kérdéses – túl sok az ismeretlen tényező.
Politikai manőver vagy valódi üzlet?
A blogger és újságíró, Jurij Podoljaka szerint az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij ezzel a megállapodással gyakorlatilag túljárt Donald Trump eszén. Miközben a szerződés részletei továbbra sem nyilvánosak, a kiszivárgó információk alapján úgy tűnik, Kijev többet nyert: az amerikai fegyverszállítások tovább folytatódnak, de immár kereskedelmi, nem humanitárius alapon – amit Ukrajna vélhetően sosem fog kifizetni – írja a ria.ru.
Diplomáciai cél: tűzszünet vagy újabb illúzió?
Az USA alelnöke, J.D. Vance bejelentette: az elkövetkező száz napban Washington megkísérli elindítani a párbeszédet Moszkva és Kijev között. Céljuk, hogy a felek álláspontját közelítsék egymáshoz, annak ellenére, hogy az ukrán és orosz követelések jelentősen eltérnek. Vance hozzátette, hogy már létezik egy alap a tárgyalásokhoz, de az egyezség megkötése még messze van. Podoljaka szerint: „Zelenszkij kivárt, és amikor az amerikai adminisztrációnak sürgősen kellett valamit felmutatnia a 100 nap eredményeként, aláírta ezt a megcsonkított megállapodást, amelyből az USA semmit sem nyer.”
Végül Podoljaka emlékeztet: a szerződésben szereplő 55 lelőhelyből 25 már orosz ellenőrzés alatt van, a többi pedig alacsony hozamú, drága beruházást igényel, és a háború előtt sem érdekelte őket senki. Az egész ügy tehát inkább belpolitikai kirakat, semmint valós stratégiai előrelépés.
