A megközelíthetetlenség pólusaként emlegetik azt a pontot, amely a legnagyobb távolságra fekszik a civilizációtól. Összesen öt ilyen hely található a szárazföldön, kettő pedig a sarkokon. Csupán egy van az óceánban, ez pedig a Nemo-pont, amit a megközelíthetetlenség óceáni sarkaként is emlegetnek – írja a PolsatNews.
A Nemo-pont a Csendes-óceán déli részén fekszik, több mint 2600 km-re a legközelebbi szárazföldtől. Ez az egyedülálló hely nem csupán a civilizációtól való távolsága miatt különleges, hanem a környéken előforduló rendkívüli természeti jelenségek miatt is.
A vízben rendkívül alacsony a tápanyagok szintje, mivel ide nem érnek el azok az óceáni áramlatok, amelyek normál esetben biztosítani tudnák az életben maradáshoz szükséges erőforrásokat. Emiatt a Nemo-pont körüli vizekben nagyon kevés plankton található, amely a tengeri ökoszisztémák alapvető tápláléka volna. Mindez azt eredményezi, hogy a térséget csak ritkán látogatják meg nagyobb tengeri élőlények, mint a madarak, halak vagy emlősök. Ezen kívül az itt kialakuló óceáni áramlat megakadályozza, hogy az állat- és növényvilág szempontjából nélkülözketetlen üledékek lerakódhassanak a tengerfenéken.
A Nemo-pont tehát egyfajta sivatag az óceánban. A bolygó biológiailag egyik legkevésbé aktív helyén fekszik, ezért is vált az űrszemét ideális tárolóhelyévé. A Föld felszíne felett 400 km-rel keringő űrállomás űrhajósai ugyanis közelebb vannak hozzá, mint bármely szárazföldi ember. A Nemo-pont elszigeteltsége miatt vált az űrhulladék optimális „lerakatává”. Amikor a műholdak és más űreszközök elérik élettartamuk végét, az űrügynökségek kontrollált deorbitációt végeznek, vagyis céltudatosan a Föld felé irányítják őket, így a Nemo-pont mára közel 300 űrhajó végső nyughelyévé vált.
Jelenleg az oroszok tartják a rekordot az űrhajók Nemo-pont felé történő deorbitálásában.