Amikor egy pápa meghal, egy világvallás és az egymilliárd főnél is többet számláló katolikus közösség veszíti el szellemi vezetőjét. Az egyházfő ugyanis a katolikusok hite szerint Jézus földi helytartója, valamint az első pápa, Szent Péter utóda is egyben. A szentatya halála esetén ezért szigorú szabályok által meghatározott eljárásrend veszi kezdetét. A pápák többsége élni szokott a lehetőséggel, hogy temetésére vonatkozóan különleges intézkedéseket tegyen – élt e joggal Ferenc pápa is.
A pápa helyetteseként funkcionáló camerlengo (főkamarás bíboros) felügyeli a rituális folyamatot a sedis vacante (üres Szentszék) ideje alatt. A camerlengo feladata, hogy megállapítsa a pápa halálának beálltát, lehúzza a halászgyűrűt az elhunytról, és összetörje a bíborosi testület előtt. A camerlengo a pápa helyetteseként a hagyomány szerint használhatja az egyházfő dolgozószobáját és lakosztályát. A bíboros kamarás feladata, hogy előkészítse az új pápát megválasztó bíborosi testület, a konklávé összehívását, és ügyeljen a pápaválasztás zavartalan lefolyására.
A halál beálltát több orvos, köztük a pápa saját orvosa állapítja meg, Vatikán második embere, a camerlengo jelentlétében. Amennyiben megerősítik a hírt, a világ összes katolikus templomában megkondulnak a harangok. Rómában kezdetét veszi a novendiali, azaz a kilencnapos gyászidőszak, a bíborosok pedig útra kelnek, hogy Rómába menjenek és megválasszák az új pápát. Ezalatt az egyházfő földi maradványait előkészítik a temetésre.
Bár a katolikus egyházfők többségét a római Szent Péter Bazilikában helyezték nyugalomra, Ferenc pápa ettől eltérő rendelkezést adott ki. Úgy intézkedett, hogy testét a római Santa Maria Maggiore bazilikában temessék el. Ennek indoka, hogy a pápa erősen kötődött e templomhoz. Minden külföldi útja után ellátogatott ide, hogy imádkozzon a bazilika bizánci stílusú Szűz Mária ikonja előtt.
Ferenc pápa mindig is Krisztus pásztoraként tekintett magára, soha nem evilági hatalmasságként. Így nincs abban semmi meglepő, hogy szerény, alázatos és külsőségektől mentes temetésről rendelkezett. Kérte, hogy búcsúztatásakor kerüljék a pápai temetésekre jellemző hagyományos pompát.
A ravatalozás szertartása a huszadik század közepétől egyébként is jelentősen egyszerűbbé vált. Az elhunytat már nem ünnepélyes, pápai miseruhában ravatalozzák fel, hanem püspöki miseruhában és egyszerű, használt bőrcipőben. Ferenc pápa egyszerű koporsót választott magának, testét sem fogják felravatalozni a Szent Péter bazilika főoltárja előtt. Mi több, a hármas pápai koporsóról is lemondott. Úgy rendelkezett, hogy esetében ne használják a hármas – ciprusfából, ólomból és tölgyből – pápai szarkofágot, hanem egyszerű koporsójában helyezzék végső nyugalomra.
(via rtl)
