Anthony Hopkins a világ egyik legelismertebb színésze, aki karrierje során olyan ikonikus alakokat keltett életre, mint Hannibal Lecter, Odin vagy az Elefántember orvosa. A színész most a The Guardiannek adott interjúban őszintén mesélt fiatalkori önpusztító életmódjáról – és arról, hogyan került a teljes összeomlás szélére.
Hopkins elárulta, hogy az alkohol már fiatalon az élete része lett. Családjában is természetesnek számított az ivás, és a hatvanas évek „lázadó színészgenerációjának” tagjaként – Peter O’Toole, Oliver Reed és Richard Burton társaságában – úgy érezte, ez a bohém életforma a művészi szabadság része.
„Lázadók voltunk, senkit sem érdekelt a rendszer. Azt hittük, ez a szabadság. Csak később jöttem rá, hogy ez a halál felé vezető út” – mondta a színész.
A hetvenes évekre azonban az ivás és a dohányzás teljesen felemésztette. Hopkins elhagyta a feleségét és a lányát, amit élete legnagyobb hibájának nevezett. 1975 decemberében történt meg a fordulópont: egyik reggel arra ébredt, hogy fogalma sincs, hol van a kocsija. Később tudta meg, hogy előző éjjel részegen 800 kilométert vezetett Arizonából Beverly Hillsbe – teljesen öntudatlanul.
„Őrült voltam. Nem emlékszem az út felére sem. Egy családot is megölhettem volna. Akkor értettem meg, hogy segítségre van szükségem” – vallotta be Hopkins.
Ekkor fordult az Anonim Alkoholistákhoz, és azóta – közel ötven éve – nem ivott egy korty szeszt sem. A józan élet új korszakot nyitott számára: rövid időn belül elindult világhírű filmes karrierje, amelynek csúcspontja A bárányok hallgatnak volt, amiért Oscar-díjat is kapott.
Hopkins ma már úgy tekint vissza fiatalkori önpusztítására, mint egy régi, sötét életre, amelyből csak csoda folytán szabadult meg. „Akkor döntöttem el, hogy élni akarok – és azóta minden nap ajándék.”
