Elég hihetetlennek tűnik, de Szingapúrban komolyan veszik a rágógumizást – legalábbis a forgalmazását és behozatalát. Az apró szigetállam tisztaságmániája olyan szintű, hogy a rágógumi belépését és árusítását gyakorlatilag betiltották.
- 1992 óta tilos a rágógumi gyártása, forgalmazása és behozatala, kivéve bizonyos terápiás célú rágók.
- Azoknak, akik a rágótgumit árulni akarják, nagy bajuk lehet: importnak vagy forgalmazásnak számíthat, és komoly büntetés jár érte.
- Terápiás vagy orvosi célú rágógumi (pl. dohányzásról leszoktató vagy fogászati gumiféle) bizonyos feltételekkel engedélyezett.
A 80-as évek végén a tömegközlekedésben (az MRT vonalainál) eltömődtek az ajtószenzorok rágógumi miatt, és az emberek mániákusan ragasztották a gumit a kulcslyukakba, felvonó gombjaihoz – ez bizony nagy gond volt.
Ügyelj arra, ha van rágód, ne dobáld el, ne tapaszt rá padra, szék alá – mert az eldobása nyilvános helyen is súlyos vétség lehet.
És ez még nem minden! A helyiek annyira komolyan veszik a szabályokat, hogy még csak meg sem próbálnak „trükközni”. Aki megszegi a tilalmat, az nem ússza meg egy ejnye-bejnyével: komoly pénzbírság járhat érte, és a hatóságok nem nézik el a „csak egy darab volt a zsebemben” kifogásokat sem.
A turisták is gyakran ledöbbennek, amikor rájönnek, hogy itt tényleg nem viccből ragyog minden utca, pad és metróállomás – ez az ország a tisztaságra építette fel a hírnevét. A hatóságok szerint a szabályok működnek: se eldobott rágó, se ragacsos cipőtalp, se bosszús utasok.
