Egyre sürgetőbb kérdéssé válik az energiatárolás bevezetése, különösen az ipari szektorban tapasztalható áramszünetek, hálózati bizonytalanságok és csúcsterhelési költségek miatt. A Wagner Solar szerint az energiatárolók nemcsak áramszünetek idején nyújtanak üzembiztonságot, hanem segítenek csökkenteni a kapacitáslekötési díjakat és kiváltani a hálózatbővítést is. A cég gödöllői központjában működő 100 kWh kapacitású Solax rendszer valós példája annak, hogyan válhat az energiatárolás versenyelőnnyé. A Jedlik Ányos program 50 százalékos támogatása további lendületet adhat az ipari tárolók elterjedésének.
Mi történne, ha csak egyetlen napra elmenne az áram? A csomagolóüzemekben elhallgatnak a címkézők, fóliázók és mérlegek. A futószalagokon félkész termékek maradnak, a nyitott csomagok pedig minőségbiztosítási okokból gyakran a selejtgyűjtőbe kerülnek. Mire a rendszer újraindul, a gépeket újra kell kalibrálni, a csúszás miatt pedig jön a túlóra és a kötbér.
A logisztikai raktárakban elsötétülnek a vonalkódolvasók, leáll a WMS, és hiába áll a teherautó a rámpán, az automata kapu nem nyílik. A targoncák akkumulátorai lemerülnek, a raktár „vakká válik”. Egyetlen nap áramszünet akár napokkal visszavetheti a kiszállításokat, és az e-kereskedelmi csúcsidőszakban ez akár milliós veszteséget is okozhat.
Az élelmiszeripari hűtőházakban a kompresszorok állnak le először. A hőmérséklet lassan kúszik felfelé, és ha a hűtőlánc megszakad, a termékek jelentős része már nem adható el. Egyetlen áramszünet elég ahhoz, hogy teljes tételek kerüljenek a kukába, és a veszteség többszázezres, akár milliós nagyságrendű legyen.
A veszteség nem csak anyagi
A gyógyszergyártásban egy kimaradás még drámaibb: a túlnyomásos tisztatér levegőáramlása megborul, a folyamat nem felel meg a GMP-előírásoknak, a gyártást újra kell indítani, és minden addigi munka elvész. A veszteség itt nemcsak anyagi, hanem reputációs is.
Azokban az üzemekben, ahol a termelés just-in-time alapon zajlik, a gépek megállása dominóeffektust indít el. A vevői gyártósor leállása kötbért von maga után, és egy kiesett nap hetekig érezhető termelési torlódást okozhat. Ma, amikor az energiabiztonság kérdése nemcsak a háztartásokat, hanem az ipari szereplőket is egyre gyakrabban érinti, a vállalatvezetőknek új kérdéssel kell szembenézniük:
Az energiatárolás mára nem luxus, egyre több cégvezető látja be, hogy az energiafüggetlenség nemcsak megtakarítási, hanem kockázatkezelési kérdés is – ebben pedig kulcsszerepe van az energiatárolásnak.
Az ipari villamosenergia-fogyasztás Magyarországon ma is nagyon kiszámíthatatlan háttérrendszeren fut. Bár a statisztikai áramszünetek rövidek, a gyakorlatban egy-egy nagyfogyasztói telephelyen már néhány másodperces kimaradás is órákra visszavetheti a termelést.
Amikor a hálózat nem elég
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az energiaigény folyamatosan nő. Mindenhol új gépsorok, hőszivattyús technológiák, elektromos targoncák és egyre több digitális rendszer (WMS, ERP, hűtésvezérlés, automatizált gyártósor) nő ki a semmiből a gombamód szaporodó ipari csarnokokban. Ezek mind növelik a terhelést, miközben a hálózati infrastruktúra nem nő velük azonos tempóban. Az eredmény: feszültségingadozás, csúcsterhelési díjak, vagy egyszerűen az a válasz az áramszolgáltatótól, hogy „a bővítés jelenleg nem lehetséges”.
Sok vállalat ma már nem azért veszi fontolóra az energiatárolást, mert divat lett a zöldenergia, hanem mert nincs más választása. A nagy áramigényű gépek, hűtőkompresszorok és informatikai rendszerek nem tűrik a bizonytalanságot – és ha a hálózat megbicsaklik, a teljes termelés is megborulhat.
Egy átlagos gyártóüzem vagy raktár ma több problémát is kezel egyszerre:
- Kiszámíthatatlan energiadíjak: csúcsidőben 2–3-szoros is lehet a költség.
- Hálózati korlátok: nem kérhet több kapacitást, hiába nőtt a fogyasztás.
- Áramszünet-kockázat: egyre több extrém időjárási esemény, terheléseloszlási zavar, vagy karbantartás miatti kimaradás.
Mindez oda vezet, hogy a termelésbiztonság ma már nem kizárólag gép- vagy munkaerőkérdés, hanem energiabiztonsági kérdés is.
Egyre több vállalat szembesül azzal a helyzettel, hogy a szolgáltató csak korlátozott teljesítményt tud biztosítani – például 3×80 A-t, miközben a telephely valójában ennél többet igényelne. A hálózatbővítés sok esetben több hónapos vagy akár éves folyamat, és nem ritka, hogy a szolgáltató csak 2 év múlva vállalja a bővítést. Az energiatároló ebben a helyzetben azonnali kapacitásnövelést jelent, a hálózat bővítése nélkül és attól függetlenül.
A rendszer a csúcsfogyasztás időszakában automatikusan rásegít, így a telephely nagyobb teljesítményt használhat, mint amit a szolgáltató fizikailag biztosítani tud. Ez különösen értékes azoknak, akik azonnal induló projekteknél, új gépsor telepítésénél vagy termelésbővítésnél nem várhatnak éveket a megnövelt hálózati kapacitásra.
Precíz méretezés és megfelelő beállítás nélkül nincs üzembiztonság
Fontos kiemelni, hogy a fenti funkciók – Peak Shaving, áramszüneti tartalék, hálózatbővítés helyettesítése – csak akkor működnek megbízhatóan, ha a rendszer mérnöki pontossággal van méretezve és konfigurálva. Ipari felhasználásnál a tárolónak minden esetben rendelkezésre kell állnia akkor, amikor szükség van rá – vagyis nem lehet „kijátszani” a teljes kapacitást csúcsidőben, ha mellette a tárolóknak áramszüneti tartalék funkciót is be kell töltenie.
A Wagner Solar mérnökcsapata minden projektet egyedi fogyasztási profil alapján méretez, hogy a tároló valóban ellássa a feladatát a kritikus pillanatokban is.
A Solax Aelio rendszerek kifejezetten ipari igényekre készülnek: nagy ciklusélettartam, gyors válaszidő, nagy teljesítményű inverterekkel való kompatibilitás és skálázhatóság jellemzi őket. Olyan vállalatok számára készülnek, akik nemcsak napelemet, hanem stabil energiaellátást szeretnének, vagyis a megtermelt energiát nem engedhetik kárba veszni: eltárolják, és akkor táplálják vissza, amikor a legnagyobb szükség van rá – vagy épp a legdrágább az áram. Ezzel a technológiával a cégek nemcsak spórolnak, hanem védelmet is építenek a hálózati bizonytalanságok ellen.
