Sokan természetesnek veszik, hogy a fúrt kútból származó víz fogyasztásra is alkalmas, pedig ennek biztonságát semmi sem garantálja automatikusan. A vezetékes ivóvízzel ellentétben a kútvizet nem ellenőrzik rendszeresen a hatóságok, így a benne lévő szennyeződések hosszú ideig észrevétlenek maradhatnak.
A problémát tovább súlyosbítja, hogy számos káros anyag színtelen, szagtalan és íztelen, ezért pusztán érzékszerveinkre hagyatkozva nem lehet megállapítani, hogy a víz valóban biztonságos-e.
A kútvíz állapotát befolyásolja a kút mélysége, a talaj szerkezete és a környezetében található szennyezőforrások is. Kockázatot jelenthetnek például a szennyvíztárolók, trágyával kezelt területek, állattartó telepek vagy egykori dögkutak.
Mezőgazdasági térségekben a műtrágyák és növényvédő szerek maradványai is bekerülhetnek a talajvízbe, de egyes helyeken ipari eredetű szennyeződések is veszélyeztethetik a víz minőségét.
Sokan úgy gondolják, hogy a víz felforralásával minden veszély elhárítható, ez azonban nem minden esetben igaz. A baktériumok egy része ugyan elpusztulhat, de a különféle kémiai szennyezőanyagok, például a nitrátok vagy egyes nehézfémek ettől még a vízben maradhatnak.
Ezért a szakemberek szerint a kútvíz fogyasztása előtt laboratóriumi vizsgálat szükséges – írja az AgroInform.
A szaklaboratóriumok nemcsak a víz színét, szagát és ízét elemzik, hanem számos olyan összetevőt is, amelyek egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Vizsgálják többek között az arzén-, bór-, nitrát-, klorid-, vas- és mangántartalmat, valamint az adott területre jellemző egyéb paramétereket.
A mintavételhez steril tárolóedény és megfelelő szállítási körülmény szükséges, ezért sok esetben célszerű a labor szakembereire bízni a folyamatot.
A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ szerint a háztartási víztisztító berendezések többségét vezetékes ivóvíz utókezelésére engedélyezték. Ezek nem garantálják a kútvíz biztonságossá tételét.
A szakemberek szerint először mindig a víz összetételét kell megismerni, és csak ezután lehet eldönteni, szükség van-e valamilyen kezelésre.
A kutak fertőtlenítése nátrium-hipoklorittal vagy klórmésszel történhet, szigorúan az előírt arányok betartásával. A kezelés után a vizet legalább egy napig állni kell hagyni, majd többször ki kell szivattyúzni vagy kimerni.
A biztonság érdekében a kutat rendszeresen karban kell tartani, az iszapot időnként el kell távolítani, és használaton kívül célszerű lefedni, hogy minél kevesebb szennyeződés kerülhessen bele.
A kútvíz lehet kiváló minőségű, de ezt csak rendszeres ellenőrzéssel lehet igazolni. A szakértők ezért azt ajánlják, hogy ivásra és főzésre lehetőség szerint továbbra is a vezetékes ivóvizet használjuk, a saját kút vizének fogyasztásáról pedig mindig laboratóriumi eredmények alapján döntsünk.
