A nagyjából 37 ezer évvel ezelőtt még Európában élő Neander-völgyiek számos szempontból fejlett közösségeket alkottak: eszközöket készítettek, eltemették halottaikat, ékszereket használtak, és összetett kulturális életet éltek.
Amikor a Homo sapiens egyre nagyobb számban jelent meg Európában, a Neander-völgyiek már kisebb, elszigetelt csoportokban éltek. Ez genetikai szempontból is hátrányt jelentett számukra, mivel a kisebb közösségekben gyakoribbá válhatott a beltenyészet és az úgynevezett mutációs teher, ami ronthatta a populáció alkalmazkodóképességét. Egyes kutatások szerint már a gyermekek túlélési esélyének kismértékű romlása is elegendő lehetett ahhoz, hogy egy kisebb népesség néhány ezer év alatt eltűnjön.
A Homo sapiens ráadásul nagyobb közösségekben élt, ami gyorsabb információ- és tudásáramlást, valamint hatékonyabb alkalmazkodást tehetett lehetővé. A két embercsoport ugyanakkor nem feltétlenül állt egymással folyamatosan háborúban: egyes kutatók szerint a Neander-völgyiek egy része egyszerűen beolvadt a Homo sapiens népességébe. Erre utalhat az is, hogy a mai emberek egy részének génjeiben ma is megtalálhatók Neander-völgyi örökségek.
A kutatók szerint ezért egyre valószínűbb, hogy a Neander-völgyiek eltűnését nem egyetlen katasztrófa, hanem több tényező együttes hatása okozta. A kisebb létszámú közösségek, a genetikai problémák, a Homo sapiens térnyerése és a két csoport keveredése együtt vezethetett ahhoz, hogy végül megszűnt a Neander-völgyiek önálló népessége.
(via)
