San Franciscóban a La Cigale például fejenként mintegy 140 dolláros fix áron kínálja ételeit, és nem fogad el borravalót. A pincérként dolgozó Caroline Kraetzer óránként 40 dollárt keres, ami jóval magasabb a városban megszokott szolgáltatói béreknél. Szerinte a rendszer legnagyobb előnye, hogy a dolgozóknak nem kell a vendégek nagylelkűségétől függniük.
Hasonló okokból váltott borravalómentes működésre a Massachusetts állambeli Nightshade Noodle Bar is. Rachel Miller tulajdonos szerint a hagyományos rendszer igazságtalan volt, mert a konyhai dolgozók sokkal kevesebb pénzt kaptak, miközben ugyanannyit dolgoztak, mint a vendégekkel közvetlenül kapcsolatban álló munkatársak. Az étterem ezért megemelte az árakat, hogy magasabb béreket tudjon biztosítani.
A modell azonban nem mindenhol bizonyult fenntarthatónak. A cambridge-i Talulla 2020-ban szintén megszüntette a borravalót, és 23 százalékkal emelte az étlapárakat, ám tavaly kénytelen volt visszatérni a korábbi rendszerhez. A tulajdonos szerint a borravalómentes működés összességében drágábbnak bizonyult.
Más éttermek viszont sikeresnek tartják a változást. A New York-i Dirt Candy például már 2015 óta nem fogad el borravalót, és tulajdonosa szerint a vendégek többsége kifejezetten örül annak, hogy nem kell a számla további 20 százalékával számolnia.
A vita közben egyre gyakrabban kerül elő a „borravaló-fáradtság” is: sok amerikai fogyasztót zavar, hogy már szinte minden szolgáltatásnál borravalót kérnek tőlük. A szakértők szerint azonban a hagyományos rendszer egyelőre nem fog eltűnni, mert az éttermeknek komoly gazdasági érdeke fűződik hozzá.
(via)
