Szakértők egész serege segíti egy WhatsApp-csoportban a több mint egy héttel ezelőtti hatalmas villámáradás által sújtott nepáli völgyet átkutató mentőket, akik kétségbeesetten keresik azokat, akik még életben lehetnek a lerombolt vízerőművek alagútjaiban.
A mérnökök még azelőtt hozták létre az üzenetküldő csoportot, hogy augusztus 26-án víz, sár és sziklák zúdultak végig a Trishuli-völgyön. A közösség azóta a helikopterek és a nehézgépek mellett a mentés egyik legfontosabb eszközévé vált – írta a Reuters.
Több mint 500 szakértő segíti a mentőket
A hatóságok abban bíznak, hogy a hat érintett vízerőmű mintegy 900 eltűnt dolgozója közül többen is megmenekülhettek, mert a katasztrófa idején az alagutakban dolgoztak, vagy oda menekültek az áradás elől.
A mentést azonban már az is rendkívül megnehezíti, hogy az alagutak egy részének bejáratát sem találják. A pusztítás után körülbelül 2,2 millió tonna sár és törmelék maradt a völgyben, teljesen átalakítva a terepet.
„El tudnátok küldeni nekem a chilimei alaprajzokat?” – írta egy kormányzati tisztviselő a WhatsApp-csoportba, miközben a mentők a kínai határ közelében fekvő vízerőmű romjait kutatták át.
Néhány percen belül megérkeztek az erőmű rajzai, valamint a hozzáférési alagutak részletes tervei. A több mint 500 tagú csoport üzeneteit a Reuters munkatársai is látták.
A sár és a sziklák teljesen átformálták az alagutakat
A chilimei erőmű alagútjaiban egyelőre nem találtak túlélőket. A nepáli Független Energiatermelők Szövetsége szerint ugyanakkor legalább nyolc ember rekedhetett a létesítményben, míg a délebbre található rasuwagadhi erőmű egyik kamrájában akár 46-an is lehetnek.
„Az árvíz megváltoztatta az alagutak körüli terepet és magukat a szerkezeteket is, miközben sár, sziklák, föld és más törmelék halmozódott fel bennük. Ez nem egy egyszerű alagútlezárás” – mondta Raja Ram Basnet, a nepáli hadsereg szóvivője.
A Rasuwagadhi erőmű egyik alagútjában a mentők 250 méterig jutottak, mielőtt törmelék állta útjukat. A hatóságok szerint az ott rekedt embereknek élelmük és vizük is lehet. A mentőcsapatok WhatsAppon kérnek tanácsot a létesítmények korábbi dolgozóitól, a megosztott tervrajzok pedig segítik a tájékozódást. Az Upper Trishuli 3A betemetett bejáratát csaknem hat nap alatt érték el, majd csöveken keresztül próbáltak oxigént juttatni a járatokba.
Jan Jiwan Thakur építőmérnököt az utolsó pillanatban figyelmeztették, így száz társával együtt a hegyoldalba menekült.
„Két-három perc múlva lenéztünk, és már minden eltűnt” – idézte fel.
Dhan Bahadur Tamang az alagútrendszeren keresztül jutott ki, de menekülés közben holttesteket is látott. A WhatsApp-csoportban az eltűntek telefonszámait is megosztják, hogy meghatározhassák készülékeik utolsó helyzetét.
Rajesh Shrestha továbbra is eltűnt fiát várja haza: „Abból a reményből élek, hogy visszatér.”
