A támadások után George W. Bush meghirdette a „terrorizmus elleni háborút”, amely alapjaiban határozta meg a következő két évtized amerikai és nyugati biztonságpolitikáját. Az Egyesült Államok átszervezte hírszerzési rendszerét, létrehozta a Nemzeti Terrorelhárítási Központot és a Nemzeti Hírszerzési Igazgatói tisztséget, miközben a nyugati szolgálatok közötti együttműködés is jelentősen szorosabbá vált.
A javulás ellenére újabb súlyos hibák következtek. Az iraki háború előtt a brit MI6 olyan hírszerzési információkat szolgáltatott, amelyekre alapozva azt állították, hogy Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Az állítások később megalapozatlannak bizonyultak, a Butler-vizsgálat pedig súlyosan hibásnak és ellenőrizetlen forrásokra támaszkodónak minősítette a brit hírszerzést. Nagy-Britanniában később a 2005-ös londoni merényletek és a 2017-es manchesteri terrortámadás is rámutatott arra, hogy a hatalmas mennyiségű információ ellenére sem mindig sikerül időben felismerni a valódi veszélyt.
Elveszett a stratégiai fókusz
Közben maga a fenyegetés is átalakult. A dzsihadista terrorizmus továbbra is jelen van, de Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea egyre komolyabb állami biztonsági kihívást jelentenek. A nyugati országok ráadásul a 9/11 utáni években részben elvesztették stratégiai fókuszukat: miközben a Közel-Keleten a terrorizmus elleni háborúval voltak elfoglalva, Oroszország és Kína jelentős katonai és gazdasági erőt épített ki.
Különösen Kína jelent új típusú kihívást. A nyugati hírszerzés ma már nem csupán a hadseregek, rakéták és hajók mozgását figyeli, hanem olyan területeket is, mint a félvezetők, a kritikus ásványkincsek, az akkumulátorgyártás, a kikötők, a távközlés és az ipari kapacitás. A probléma ezért sokszor már nem az információ megszerzése, hanem annak helyes stratégiai értelmezése.
Huszonöt évvel 9/11 után a hírszerzési világ szinte felismerhetetlenül megváltozott. A mesterséges intelligencia és a kvantumtechnológia újabb fordulatot hozhat, miközben a nyugati országoknak nemcsak a terrorizmussal, hanem egyre inkább állami ellenfelekkel és összetett geopolitikai fenyegetésekkel is szembe kell nézniük.
A 9/11 egyik legfontosabb tanulsága ugyanakkor változatlan: önmagában nem elég, ha egy ország rendelkezik az információval. Az igazi kihívás az, hogy időben felismerje, hogyan állnak össze a részletek, és képes legyen ezekből megfelelő stratégiai döntést hozni.
(via)
