A természet állapotáról riasztó képet fest a WWF 2026-os Élő Bolygó Jelentése.
„A Zoological Society of London (ZSL) által készített Élő Bolygó Index 5790 gerinces faj 35 803 populációjának változásait tartalmazza az 1970 és 2022 közötti időszakban. A legnagyobb visszaesést az édesvízi ökoszisztémákban regisztrálták, ahol a populációk átlagos mérete 85%-kal csökkent. Ezt követik a szárazföldi (69%) és a tengeri (59%) populációk” – írta a WWF.
A jelentés ugyanakkor azt is megmutatja, hogy megfelelő intézkedésekkel a természet képes a regenerálódásra.
Az édesvízi élővilág szenvedte el a legnagyobb veszteséget
Az Élő Bolygó Index adatai szerint az édesvízi populációk átlagos mérete 85 százalékkal csökkent az elemzett időszakban. A szárazföldi populációknál 69, a tengeri élőlényeknél pedig 59 százalékos visszaesést mértek.
A legnagyobb veszélyt az élőhelyek elvesztése és leromlása jelenti. Emellett a túlhasználat, az éghajlatváltozás, a szennyezés, az inváziós fajok és a betegségek is hozzájárulnak a természet pusztulásához. A WWF szerint a problémák hátterében az élelmiszer-, az energia- és a pénzügyi rendszerek működésének mélyebb hiányosságai állnak.
A jelentés azonban nem kizárólag rossz híreket tartalmaz: a vizsgált populációk fele stabil vagy növekvő tendenciát mutat.
„A biológiai sokféleség továbbra is riasztó ütemben csökken, de a jelentős hanyatlás közepette van okunk a reményre is. Számos faj populációja stabil vagy növekszik, és inspiráló történetek bizonyítják, hogy a természet képes regenerálódni. A tigrisek, a kékúszójú tonhalak, a dél-afrikai elefántok és a közönséges levesteknősök védelme terén elért sikerek egyaránt azt mutatják, hogy a természetvédelmi beavatkozások működnek.
Ahhoz azonban, hogy ezeket a sikereket folytassuk és kiterjesszük, nem elég egy-egy fajt megvédenünk. Azokat az iparágakat és rendszereket is át kell alakítanunk, amelyek a természet pusztulásának hátterében állnak. A változás már elkezdődött, most ezt kell felgyorsítanunk”– mondta dr. Kirsten Schuijt, a nemzetközi WWF igazgatója.
Szerinte a természetvédelmi sikerek folytatásához nem elég egy-egy fajt megóvni, hanem a pusztulásért felelős iparágak és rendszerek működését is át kell alakítani.
Itthon is vannak veszélyeztetett fajok
Magyarországon is találunk olyan fajokat, amelyek története megmutatja, hogy a természet egy bizonyos ideig képes helyreállni, ha biztosítjuk az ehhez szükséges feltételeket. A farkas hazai visszatérése jól jelzi, hogy egy korábban eltűntnek hitt nagyragadozó számára ismét alkalmassá válhatnak erdeink, ha megfelelő a jogszabályi védelem, megvan a társadalmi támogatottság, és kezelhetők az ember és a nagyragadozók együttéléséből fakadó konfliktusok. A farkas története a globális jelentésben bemutatott tigriséhez hasonlóan arra emlékeztet, hogy a természetvédelmi sikerek hosszú távú, következetes szakmai és társadalmi erőfeszítések eredményei – írta az Agrárszektor.
Az alpesi gőte helyzete viszont komoly figyelmeztetés. A faj fennmaradása a természetes erdei vízfolyások, források és vizes élőhelyek állapotától függ. A Dunántúlon él az alpesi gőte egy olyan őshonos alfaja is, amely kizárólag Magyarországon fordul elő. Ha ez az állomány eltűnne, a világon sehol máshol nem maradna fenn.
Az erdők védelme ezért nem csupán az állat- és növényfajok megőrzése miatt fontos. A természetes és természetközeli erdők szenet tárolnak, mérséklik a szélsőséges időjárás hatásait, és segítik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is.
„Az elmúlt hónapokban a fakitermelési moratórium is ráirányította a figyelmet arra, hogy az állami erdők kezelése során milyen fontos szempont a természetvédelmi és klímaalkalmazkodási funkciók megőrzése. A korlátozás szeptember végén lejárt, ezért a WWF Magyarország szerint most különösen fontos, hogy az erdők jövőbeli kezelése során megfelelő súlyt kapjon az élőhelyek megőrzése és az ökoszisztémák ellenálló képességének fenntartása”– mondta dr. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetője.
