Sokan úgy gondolják, hogy a nyugdíj összegét egyszerűen a ledolgozott évek és a fizetések határozzák meg. A valóság ennél összetettebb: a szolgálati idő mellett az életpálya során szerzett, nyugdíjszámításnál figyelembe vehető keresetek is meghatározóak.
Bizonyos jutalmak, prémiumok és egyéb jövedelmek növelhetik a későbbi ellátást, míg más bevételek egyáltalán nem számítanak bele a nyugdíj alapjába.
Ezek a jövedelmek is növelhetik a nyugdíjat
A nyugdíj összegének meghatározásakor az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig szerzett kereseteket veszik figyelembe. A jövedelmeket a vonatkozó szabályok szerint nettósítják, majd a korábbi évek kereseteit valorizációval a nyugdíjazást megelőző év bérszínvonalához igazítják.
Az így meghatározott havi átlagkeresetet a megszerzett szolgálati időhöz tartozó százalékkal szorozzák meg. Negyven év szolgálati idő esetén például az átlagkereset 80 százaléka lehet az induló nyugdíj összege.
Nem minden bevétel számít bele
Az egyszeri kifizetéseknél, például a végkielégítésnél is az a döntő, hogy a kifizetés idején hatályos szabályok szerint az adott összeg nyugdíjjárulék-alapot képezett-e. Az osztalék viszont önmagában, pusztán a kifizetés ténye miatt nem növeli a nyugdíj alapját.
A számítás során a magasabb átlagkeresetek egy részét csökkentett mértékben veszik figyelembe. Ezt nevezik degressziónak.
Azoknak is érdemes ismerniük a szabályokat, akik a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgoznának. Ha valaki nem igényli a nyugdíját, és továbbra is szolgálati időt szerez, bizonyos feltételek teljesülése esetén minden további 30 nap után 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre lehet jogosult.
A nyugdíj összegét tehát nem pusztán az utolsó fizetés határozza meg. A korábbi keresetek, a szolgálati idő és az egyes jövedelmekre vonatkozó szabályok egyaránt befolyásolják, végül mekkora ellátásra számíthat valaki.
(via)
