A kutyák viselkedését nemcsak a fajtájuk, hanem a tenyésztési céljuk és a tapasztalataik is befolyásolják. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói 49 fajta 137 fajtatiszta kutyáját vizsgálták, hogy kiderítsék, miként reagálnak egy olyan problémára, amelyet nem tudnak megoldani.
A kutatók egy ételt tartalmazó, átlátszó edényt tettek a kutyák elé, amelyet az állatok nem tudtak kinyitni. Azt figyelték, hogy a kutyák tovább próbálkoznak-e egyedül, vagy segítségért a gazdájukhoz fordulnak. Külön figyelték azokat a pillanatokat, amikor az állat a gazdájára, majd az edényre, végül ismét az emberre nézett.
A vizsgálatban résztvevő három kutató, Lugosi Csenge Anna, Molnár Izabella Viktória és Pongrácz Péter arra a következtetésre jutottak, hogy az egyes fajták között jelentős különbségek vannak abban, miként kezelik a kudarcot.
Azok a fajták, amelyeket szoros emberi együttműködésre tenyésztettek, például a juhászkutyák és a szánhúzó kutyák, gyakrabban keresték gazdájuk tekintetét. Az önálló munkára tenyésztett állatok, köztük egyes vadászkutyák és nyájőrzők, hosszabb ideig próbálták maguk megoldani a feladatot.
A különbség azonos fajtán belül is megjelent. A kiállítási vonalakhoz tartozó kutyák gyakrabban fordultak az emberekhez, mint a munkavonalból származó társaik, és többször nyüszítettek, amikor a gazdájuk elhagyta a helyiséget. A sportban vagy munkában rendszeresen részt vevő kutyák ezzel szemben tovább próbálkoztak önállóan.
Az eredmények arra utalnak, hogy a kutyák segítségkérő viselkedését nem lehet kizárólag a fajtájukkal magyarázni. A tenyésztési cél mellett a megszerzett tapasztalatok is befolyásolják, hogy egy nehéz helyzetben az emberhez fordulnak-e, vagy inkább egyedül keresik a megoldást.
(via)
