Negyven éves kora után teljesen új életet kezdett, jogászból mára az ország egyik elismert színházi szakembere lett. Döntését egy argentin írónőnek, Pelsőczy Rékának és Lukáts Andornak köszönheti.
– Miért mentél jogi pályára?
– Kiskunhalason születtem ahol egy 1664-ben alapított gimnáziumban végeztem. Igazából ebből a kisvárosból nézve elég szűkös lehetőségek voltak, humán érdeklődésűként a jogi tanulmányok tűntek a leg egyértelműbbnek.
– Hosszú évekig jogászként tevényekedtél, aztán egyszer csak hátat fordítottál a pályának. Miért döntöttél a színház mellett?
– Nem én kerestem a színházat, hanem a színház talált meg engem, egészen pontosan nyolc évvel ezelőtt. Negyven éves koromban egy nagy váltásra volt szükségem. A színházi pályámat Pelsőczy Rékának köszönhetem, aki alig pár hónapnyi ismeretség után felvette nekem, hogy miért nem foglalkozom színház-menedzsmenttel? Nem eresztett ez a kérdés, ezért utánajártam a képzésnek és beültem az iskolapadba.
– Miért döntöttél egy ekkora, száznyolcvan fokos fordulat mellett? Nem volt benned félsz a karrierváltás miatt?
– Kerestem önmagam és a negyven egy olyan kerek alkalom volt, hogy hozzak egy merész döntést és azzal foglalkozhassam, amivel mindig is akartam. Ehhez inspirációt adott egy nyaralás, ami a húszas éveim közepén volt. Egy – egyébként Márai rajongó – argentin írónővel ismerkedtem meg ott egy üdülőhelyen, aki szintén negyven után lett sikeres és elismert.
– Számos neves színházban fordultál meg az elmúlt évek során, hol indult a pályád?
– Lukáts Andornak köszönhetem, aki a Sanyi és Aranka színházhoz hívott egy projektre, majd többre asszisztensként. Három és fél évig dolgoztunk együtt, később már produkciós vezető lettem. Volt egy kooprodukciós együttműködése a Budaörsi Latinovits Színházzal. Jóba lettünk az akkori művészeti vezetővel, későbbi igazgatóval és ő hívott el igazgató-helyettesnek. Két nagyon izgalmas évet töltöttem ott.
– A pandémia alatt azon bejött az életedbe a Bethlen Téri Színház, ahol tavaly óta ügyvezető igazgató lettél. Merész váltás egy merész időszakban, nem?
– Félsz nincs, újítószellem annál inkább volt és van. A pandémia egy teljes megújulást hozott, így jött a képbe a Bethlen Téri Színház. Nyitottak voltak egy teljes tulajdonosi és szervezeti átalakulásra, ahova egy pályázati menedzser kolléganőmmel egy időben vettek fel. Elkezdtük a teljes átszervezését a teátrumnak.
– Mi a jövőképetek a színházban?
– Egy közép-európai összművészeti központtá szerveződünk jelenleg is, ennek a szellemében dolgozunk a kollégáimmal.
– Hatvan évesen készülsz valami nagy váltásra?
– Hatvan évesen még nem. Azt gondolom, hogy megtaláltam a helyemet itt, abszolút kielégíti az életemet. Hetven éves koromba egy trópusi szigeten szeretnék majd visszatekinteni arra, mekkora sikereket értünk el a Bethlen Téri Színházban.
