Kis egérmúmiákat és élő példányokat fedeztek fel az Andokban, több mint 6000 méteres magasságban, a Chile és Argentína közötti vulkanikus csúcsokon. Ezen a területen a hőmérséklet soha nem emelkedik nulla fok fölé, az oxigén pedig feleannyi, mint a tengerszinten. Eddig a tudósok lehetetlennek tartották, hogy bármilyen emlős túlélné ezeket a körülményeket.
Ez a rejtély áll az amerikai Nebraskai Egyetem által vezetett tanulmány középpontjában. Az eddig talált maradványok kora megcáfolja azt az elképzelést is, hogy az egereket még az inkák vitték a hegycsúcsokra vallási rituálék részeként.
„A legmeglepőbb dolog a felfedezésünkben az, hogy élhetnek emlősök ilyen barátságtalan környezetben, amely a Marshoz hasonló hőmérsékletű és oxigénmennyiségű” – mondta Jay Storz, a tanulmány vezetője. – „A jól képzett hegymászók képesek elviselni az ilyen szélsőséges magasságokat egy egynapos mászás során. De az a tény, hogy az egerek valóban ilyen magasságokban élnek, azt mutatja, hogy alábecsültük a kisemlősök fiziológiai tűrőképességét”.
A kutatók egyébként egy túra során véletlenül bukkantak rá az első múmiára. Ezután szisztematikusan kiterjesztették a keresést a térség 21 vulkánjára. Ezek közül 18 több, mint 6000 méter magasan fekszik. Összesen 13 mumifikálódott egeret találtak. Közülük egyesek csak néhány tucat évesek, míg mások 350 év körüliek – írja az altoadige.it.
A példányok mind a Phyllotis vaccarum nevű levélfülű egérfajhoz tartoznak, és az élő példányok befogásával együtt arra utalnak, hogy a szélsőséges magasságokban valódi, élő populáció létezik. A felfedezés fontos kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolása érdekében a tanulmány szerzői most DNS-elemzéseket végeznek az egereken. Ennek segítségével megérthetik, hogy rendelkeznek-e olyan különleges élettani tulajdonságokkal, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ilyen szélsőséges körülmények között is túléljenek.
(Nyitókép: YouTube/Geography Realm)
