Izrael kilenc és fél millió lakosából majdnem minden ötödik palesztin – nem számítva a 2,3 millió gázai lakost és a több mint hárommillió ciszjordániait!
Az észak-izraeli Názáret város lakóinak száz százaléka palesztin. A gázai háború minden egyes napjával nő a kormánnyal szembeni dühük. Jézus Krisztus szülői városa megizzasztja Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormányát. Dávid-csillag helyett palesztinbarát graffitik díszelegtek az itteni házak falán. A rendőrség átfestette a „Szabad Palesztina” feliratokat. A lakosság növekvő haragja azonban nem tűnt el – épp ellenkezőleg.
„A helyzet itt bármikor robbanhat” – mondja Suheil Diab, a város alpolgármestere. „A názáreti düh még mindig csak a föld alatt forrong”. De a két órányi autóútra délre fekvő Gázából érkező képek átbillenthetik a hangulatot.
Tömeges tüntetések, erőszakos zavargások, szabotázs: bármi elképzelhető, mondja Suheil Diab. „A názáreti társadalmi dinamikát nehéz megjósolni – és még nehezebb ellenőrizni”. Sokan emlékeznek itt 2000 októberére, amikor Názáretben tömegek szimpatizáltak a ciszjordániai fegyveres palesztin ellenállással (intifáda), és az izraeli rendőrség egyetlen nap alatt 13 embert lőtt le a városban.
„Izrael mindig is idegen testként kezelt minket, palesztinokat” – mondja Diab az óváros egyik szállodájának halljában. A rácsos ablakon keresztül harangok csengése és a müezzin hívása hallatszik. Názáretben keresztények és muzulmánok élnek egymás mellett. Zsidó látogatókat csak szombaton látni itt, amikor az ország többi részén zárva vannak az éttermek, és az izraeliek a názáreti kocsmákba özönlenek. A közeli légibázisról szíriai célpontok ellen támadásokat intéző vadászgépek dübörgése helyett hangos zene szól a sikátorokban – írja a Blick.
2018-ban például az izraeli kormány világossá tette az országban élő palesztinok számára, hogy mit gondol róluk. Törölték az arab nyelvet, mint hivatalos nemzeti nyelvet, a zsidó ünnepeket pedig nemzeti szimbólumként iktatták be. Ez sérti a közel kétmillió izraeli palesztin állampolgárt. A hivatalos okmányaikat, például a jogosítványukat pedig mindig a hónap 15-én állítják ki, hogy a rendőrség azonnal felismerje, hogy az adott személy palesztin izraeli.
„Mi vagyunk ennek a környéknek az indiánjai” – mondja Diab. „Már akkor itt voltunk, amikor 1948-ban megalapították Izraelt”. Az ország más részein élő sok palesztintól eltérően az ő népét nem űzték el innen északról. „És most attól félünk, hogy úgy járhatunk, mint az indiánok Amerikában”.
