1960-ban, amikor az űrmánia uralta a világot, Don Walsh a legmélyebbre készült leereszkedni. Százszor mélyebbre, mint az addig legmélyebbre ereszkedő tengeralattjáró, vagyis 11 ezer méter mélyre a Mariana-árokba.
1960. január 23-án Don Walsh és Jacques Piccard svájci oceanográfus, aki apjával, Auguste Piccarddal tervezte a kapszulát, megkezdte leereszkedését a hullámok alá. A batiszkáfot úgy tervezték, hogy a tengerszinti nyomás több, mint ezerszeresét is kibírja, de tesztelésre nem volt lehetőség.
A merülés kezdete zökkenőmentesen zajlott, de 9000 méter körül riasztó robajjal megrázkódott a kapszula. Ellenőrizték a műszereket, és mindent rendben találtak, ezért folytatták a merülést. Öt óra elteltével elérték a 10 ezer métert, de a tengerfenéknek még nyoma sem volt. Akkor nyugodtak csak meg, amikor elérték a 11 ezer métert és a kapszula fényei visszatükröződtek a tengerfenékről.
A pár körülbelül 20 percet töltött a tengerfenéken. A hajó átvizsgálása során felfedezték a korábban hallott robbanás forrását. A bejárati ajtó belsejében lévő akril ablak repedt meg. Szerencsére ez nem volt nyomás határ alatt volt, különben azonnali összeomlás történt volna. Így aztán biztonságosan vissza tudtak jutni a felszínre – írta a BBC.com