Enrique Iglesias 25 éves koráig várt az első együttlétre. Nemrég be Rebel Wilson színésznő vallotta be, hogy bőven a 30-as évei közepén esett át a tűzkeresztségen. A 40 éves szűz című film pedig nem véletlenül aratott néhány éve kiugró kasszasikert. Koránt sem kirívó példa, csupán társadalmi tabunak számít az, ha valaki még nem volt együtt senkivel. Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy ilyen „kirívó” példákkal kerüljünk szembe. Elég csak a saját baráti körünkben körülnéznünk és láthatjuk, hogy egyre több a 20-as évei végén járó, vagy akár 30-as, 40-es nő és férfi vallja be, hogy még szűz.
De vajon mitől lehet ez? Ennyire nehéz lenne találni valakit manapság, akiben megbízunk annyira, hogy lefeküdjünk vele? Bede Zsuzsanna klinikai szakpszichológus és szexuálpszichológus szerint ez egy sokrétű kérdés. A férfiaknál és nőknél annak ellenére is különböző okokra nyúlik vissza, hogy sok egyezést találni a történetek között. Ilyen a billog, ami az évek előrehaladtával egyre jobban égeti a bőrüket, és ami miatt már nem mernek az ellenkező mennem érintkezni. Ennek a jelenségnek próbált most utánajárni az ACNews. Azaz azt próbáltuk megnézni, hogy miért lehet , hogy sokan tudatosan vagy éppen a szerencsétlen véletlenek sorozata miatt az egyedüllétet választják.
Túl gyors lett a világ
Az ember többségének, ha szűz férfiakra gondol, akkor az un. incelek ((involuntary celibates) ugranak be, vagyis incel (involuntary celibates), vagyis az önkéntelen cölibátusban élő férfiak. „Rengeteg olyan férfival találkoztam, aki olyan szinten retteg a visszautasítástól, hogy inkább meg se próbálja. Mondván, hogy úgyis csak elbukna, amit a világ végeként élnek meg. Ennek egyik oka, hogy kamaszkorukban nem kaptak pozitív visszajelzést, így aztán egy idő után már nem mernek nyitni.” – kezdett bele a jelenség a magyarázatába Bede Zsuzsanna.
„Egyes férfiak és nők nem érdeklődnek a szex iránt sokáig, megint mások tudatosan választják ezt az életutat. Ők leggyakrabban vallási okokra hivatkoznak. De ez sem biztosan egészséges, hiszen ha későn derülnek ki a gondok, már nehezebb segíteni.” – folytatta a gondolatmenetét, kitérve a nők esetére is. Ami sokszor szintén elég speciális tud lenni, hiszen attól még, hogy valaki szűz nem biztos, hogy egy bányarém. ” A nők sokszor azért válnak visszahúzódóbbá, mert rossz tapasztalatok érték őket. Gondolhatunk itt a szexuális zaklatásra, vagy akár más, párkereséssel kapcsolatos traumatikus élményekre. Hiszen ebben az esetben is tudjuk használni ezt a manapság olyannyira kedvelt szót.”
Billoggá vált a tapasztalatlanság
De nem ez az egyetlen probléma, ha a fiatalok, vagy a 30-40 évesek szexualitásáról beszélünk. Eszünkbe se jutna, de az online társkereső felületek egészen negatívan hatnak a libidónkra. Mindenki tudja, vagy tudni véli, hogy a Tinder az a könnyű dugás otthona. De abba belegondolunk egy percre is vajon, hogy milyen áron? „Korábban, 5-6 évvel ezelőtt sokszor hallottam fiúk és lányok szájából egyaránt, hogy az első találkozáskor le kell feküdni a másikkal. Kell, azaz ez az elvárás.” – folytatja a szakpszichológus.
Ez nyomást helyez az emberekre. Azonban nemcsak a nőkre, akiktől a legtöbbször halljuk azt, hogy „randi helyett a lehetséges Nagy Ő megint csak áthívott magához sörözni. Feltéve, ha viszek sört magammal”. Ez a feladat ugyanis a férfiakra is irdatlan stresszként hat. „Bennük ez úgy csapódik le, hogy produkálniuk kell magukat. Sokakban ez olyan rettegést ébreszt, hogy inkább el is kerülik az éles szituációkat. Nem mernek belemenni ilyen helyzetekbe.” – mondta Bede Zsuzsanna aláhúzva, hogy nem csak a nőket éri nyomás az ilyen szituációkban. Hanem az erősebbik nemet is. Annak ellenére is, hogy lépten nyomon azt halljuk, hogy a férfiaknak egy jó szex mindent megér.
Nem merik felvállalni szüzességüket
De nem csak az a gond, hogy van egy trauma, amit le kell vagy kellett küzdenünk. Egyszerűen nem merjük bevallani, hogy tapasztalatlanok vagyunk. A szüzességet ugyanis nehéz felvállalni. Mára már nem érték, hanem egyenesen szégyen lett. Főleg a férfiak részéről. „Sokszor jönnek hozzám 20 évesek, hogy még nem voltak együtt senkivel, és kérdezik, hogy ez ciki-e. Mindig mondom, hogy dehogy is, hát miért lenne az? Nincsenek elkésve semmivel. Azonban sokan ezt bélyegnek tekintik, a barátaiknak sem merik bevallani, nemhogy a partnerüknek. Ha viszont valaki tudatosan választja ezt az utat és nem vallási, vagy egyéb okok miatt pszichológusként, azt kell mondani, hogy jobb elgondolkoznia. Ott már valami baj van valószínűleg.” – fejtette ki a terapeuta.
Az emberek leegyszerűsítve két csoportra oszthatóak ebből a szempontből. Vannak, akik célorientáltak. Azaz addig-addig szólítanak le embereket, amíg a nagy számok törvénye alapján valami össze nem jön. A másik csoportba tartoznak a fent említettek, akik a visszautasítástól, a megbélyegzéstől tartva már inkább nem is próbálkoznak. Ők a kudarckerülő típusba tartoznak. „Volt olyan páciensem, aki nagyon változtatni akart. Végül sikerült is neki, elkezdett alakulni valami egy lánnyal. De ekkor már attól félt, hogy igent mondanak neki. Ezek az emberek azt már megtanulták, hogy hogyan kell feldolgozni az elutasítást. Azonban azt nem tudják, hogy a sikerrel mit kezdjenek. Mi jön utána.” – mondta a pszichológus.
Nem ciki segítséget kérni
Sokan járnak hasonló cipőben, nemtől és kortól függetlenül. Meg kell tanulniuk, hogy nem szégyen erről beszélni, nem „gáz”, ha valaki a 20-as évei után veszti el a szüzességét, vagy kezd el újra ismerkedni egy traumatikus élmény után. Azonban az fontos, hogy aki ebben a helyzetben van, az forduljon szakértőhöz. „Sok 30-as, 40-es éveiben járó páciensem mondja, hogy bárcsak hamarabb került volna pszichológushoz. Ők jellemzően mire eljutnak hozzám már mindent megpróbáltak. Voltak kineziológusnál, különböző coachoknál. És igen, minél hamarabb kér valaki szakértői – lehetőleg pszichológusi – segítséget, annál könnyebb lesz neki. 25 évesen egyszerűbb ezt megoldani, könnyebb ismerkedni, mint 45 évesen. Azonban a legtöbbször az, aki idősebb korában jut el erre a pontra, korábban még nem volt kész rá. Ennek a gondolatnak meg kell érnie a fejünkben, különben nincs értelme.” – vélekedett Bede Zsuzsanna.
