ACNEWS

A csernobili mutáns farkasok nem kapnak rákot

Farkas. Fotó: wikimedia.org/hok
Farkas. Fotó: wikimedia.org/hok
Egy tanulmány szerint az emberektől mentes csernobili elzárt zónában élő mutáns farkasok olyan rákellenálló genomot fejlesztettek ki, amely kulcsfontosságú lehet a halálos betegség elleni küzdelem segítésében.
Hirdetés
Ad image

A vadon élő állatoknak sikerült alkalmazkodniuk és túlélniük az a magas szintű sugárzást, amely a csernobili erőmű atomreaktorának 1986-os felrobbanása óta sújtja a területet, s amely a világtörténelem legsúlyosabb nukleáris balesetévé vált.

Az emberek elhagyták a területet, miután a robbanás következtében rákkeltő sugárzás jutott a környezetbe. Egy több mint 1000 négyzetkilométeres zónát lezártak, hogy megakadályozzák az embereket érintő sugárterhelést.

A nukleáris katasztrófa óta eltelt közel 38 év alatt azonban az élővilág visszahódította a területet – beleértve a farkasfalkákat is, amelyeket a jelek szerint nem érintett a krónikus sugárterhelés.

Cara Love evolúcióbiológus és ökotoxikológus a Princeton Egyetemen azt vizsgálta, miként fejlődtek ki a mutáns farkasok úgy, hogy túléljék a radioaktív környezetet. A kutatócsoport a múlt hónapban egy konferencián mutatta be eredményeit Seattle-ben.

Love és kollégái 2014-ben a csernobili elzárt zónán belülre mentek, és sugárzásdoziméterekkel felszerelt GPS-nyakörveket helyeztek el a vadon élő farkasokon. Vért is vettek az állatoktól, hogy megértsék a rákkeltő sugárzásra adott reakcióikat – olvasható a Society of Integrative and Comparative Biology által kiadott közleményben.

„A speciális nyakörvekkel a kutatók valós idejű méréseket kaptak arról, hogy hol tartózkodnak a farkasok. És azt is, mennyi sugárzásnak vannak kitéve” – mondta Love.

Megtudták, hogy a farkasok életük során naponta 11,28 millirem sugárzásnak vannak kitéve. Ez több mint hatszorosa az emberekre vonatkozó törvényes biztonsági határértéknek.

A csernobili farkasok immunrendszere azonban már másnak tűnik, mint a normál farkasoké. „Hasonlít a sugárkezelésen áteső rákos betegekéhez” – mondják a kutatók. Love pontosan feltérképezte a farkasok genomjának azon régióit, amelyek a jelek szerint ellenállóak a fokozott rákkockázattal szemben. Ennek tükrében a kutatás kulcsfontosságú lehet annak vizsgálatában, hogy az emberekben a génmutációk hogyan növelhetik a rák túlélésének esélyét. Megfordítva a forgatókönyvet: vagyis a rákot okozó génmutációk ellen hogyan lehet küzdeni megfelelő génmutációkkal.   

Kiderült az is, hogy a csernobili kutyák – az egykori lakosok háziállatainak leszármazottai – szintén hasonló rákellenálló képességgel rendelkezhetnek. Bár őket még nem vizsgálták ugyanúgy, mint vadon élő rokonaikat. A kutyák a katasztrófa után is azon a területen éltek, és jobban alkalmazkodtak, mint más fajok – például a madarak, amelyeknél a mérgező sugárzás következtében rendkívüli genetikai hibák keletkeztek.

Sajnos Love munkája némileg megrekedt, mivel ő és kollégái nem tudtak visszatérni a csernobili elzárt zónába. Először a COVID-19 járvány, most pedig az Oroszország és Ukrajna között zajló háború miatt.

Facebook
Twitter
Reddit
Telegram
Email
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés