„A média támadás alatt áll, a csapásokat pedig az ott dolgozók szenvedik el” – figyelmeztet Rebecca Bonello Ghio, az Európai Újságírók Szövetségének (EFJ) munkatársa. A 44 országban több mint 296 ezer újságírót képviselő szervezet szerint egyre több a leépítés a magán- és a közszolgálati médiában is.
A jelenség Európa-szerte megfigyelhető. A Riporterek Határok Nélkül jelentései Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban és Litvániában is hasonló gondokról számolnak be. Egyre kevesebb tulajdonos kezében összpontosulnak a sajtótermékek, az új technológiák átalakítják a média működését, a közszolgálati rádiók és televíziók pedig válsággal küzdenek.
Újabb nehézséget jelent a sajtótartalmak felhasználása a mesterséges intelligencia tanítására: a szerzői jogi szabályozás hiányosságai miatt az újságírók és a hírügynökségek jelentős bevételektől esnek el. Mindezt internetes zaklatás, fenyegetések és fizikai támadások súlyosbítják. Az újságírók elleni erőszak az elmúlt években több halálos áldozatot is követelt – írja a Voxeurop.
Szabadúszás vagy kényszerúszás?
„Nehéz minden újságíró nevében beszélni, de a beszélgetéseinkből az derül ki, hogy leginkább az anyagi helyzetük miatt aggódnak” – mondja Bonello Ghio. Ez a szabadúszókat és az állandó fizetésből élő újságírókat egyaránt nyomasztja, bár másként érinti őket.
A cikkenkénti tiszteletdíjak között jelentős különbségek vannak. A Voxeurop által közölt összegek Bulgáriában 70–200, Lengyelországban 25–125, Olaszországban 50–130 euró között mozognak, Albániában pedig nagyjából 100 eurót fizetnek egy írásért.
Az olasz helyzet különösen súlyos. A maffiával és a korrupcióval foglalkozó La Via Libera magazin szerint tízből hat újságíró éves bruttó keresete nem éri el a 35 ezer eurót, a szabadúszók közel fele pedig évi ötezer eurónál is kevesebbet keres.
Alessandra Costante, az Olasz Sajtó Nemzeti Szövetségének (FNSI) képviselője szerint a létbizonytalanság a sajtószabadság és a független tájékoztatás egyik legnagyobb akadálya. Éppen azt a jogot korlátozza, amelyet az olasz alkotmány 21. cikke garantál.
„Szabadúszás helyett kényszerúszásról kellene beszélnünk” – fogalmaz Irene Caselli, aki a TakTak projekt keretében mérte fel az újságírók helyzetét. „Sok újságíró kényszerből lesz szabadúszó: a szerkesztőségek egyszerűen nem kínálnak állandó állást.”
A Display Europe-pal együttműködésben, 2025-ben indított projekt felmérése a következményeket is megmutatja. A megkérdezettek 60 százaléka már átélt kiégést, 62 százalékuk pedig több munkát is kénytelen volt egyszerre vállalni a megélhetésért, a magánélete rovására.
Caselli szerint a válaszokból kiszámíthatatlan munkakörülmények rajzolódnak ki. Az alacsony jövedelmet tovább súlyosbítja, hogy a bevétel rendszertelen, a munka mellett pedig nehéz időt és energiát találni a magánéletre.
A média finanszírozása is ingatag. Caselli úgy véli, a támogatások és az előfizetések önmagukban nem elegendőek. Ha kizárólag az olvasókra bízzák a hírek finanszírozását, fennáll a veszély, hogy csak azokra a tartalmakra jut pénz, amelyeket a fizető közönség szívesen fogyaszt. Ráadásul sokan nem engedhetik meg maguknak az előfizetést. Ezért szerinte az államnak is szerepet kell vállalnia, és szükség van pártatlan közszolgálati médiára.
Az egészségük is rámegy
Az EFJ és a The Self-Investigation szervezet közös tanulmánya szerint az állandó verseny, a megállás nélküli hírszolgáltatás, az alacsony fizetés és a bizonytalan megélhetés súlyosan megterhelheti az újságírók mentális egészségét. A következmény kiégés vagy pályaelhagyás lehet; a tanulmány a legsúlyosabb esetek között az öngyilkosságot is említi.
A fiatalok már pályájuk elején szembesülnek ezekkel a veszélyekkel. Egy 2025 decemberében közzétett, harminc év alatti francia és belga újságírókat vizsgáló tanulmány szerint a megkérdezettek szinte egyöntetűen tartanak a kimerüléstől és a tartós stressztől. Többen már a kiégést is megtapasztalták.
A beszámolók alapján tehát a gondok túlmutatnak az egyéni nehézségeken: a munkafeltételek és az ágazat működése is hozzájárul a kimerüléshez.
A lelkesedésüket is kizsákmányolják
Mark Deuze, az Amszterdami Egyetem oktatója és kutatója, korábbi újságíró szerint a média és a kreatív ágazatok sajátossága, hogy nemcsak a dolgozók tudását és képességeit használják ki, hanem a szenvedélyüket is.
Sokakat ugyanis nem elsősorban a pénz tart a pályán. Történeteket akarnak elmondani, fontos nekik az alkotói szabadság, az újságírókat pedig az a meggyőződés is hajtja, hogy munkájukkal a demokráciát szolgálják.
Az ellentmondás éles: miközben a média fellép az álhírek és a félretájékoztatás ellen, sokszor nem képes megfelelő munkafeltételeket biztosítani azoknak, akik a hiteles híreket előállítják.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) ezért uniós fellépést sürget. Az újságírók egyre bizonytalanabb helyzetének javítására védelmi intézkedéseket szorgalmaz, és az európai médiaszabadságról szóló rendelet (EMFA) teljes körű alkalmazását kéri.
Az EGSZB tanácsadó testület, maga nem alkot jogszabályokat. Állásfoglalása azonban jelzés az uniós döntéshozóknak: az újságírók munkakörülményeinek rendezése nem halogatható tovább.
Hány újságíró dolgozik Európában?
Erre nehéz pontos választ adni, mert az egyes nyilvántartások eltérően határozzák meg, kit tekintenek újságírónak.
Az Eurostat szerint 2023-ban az Európai Unióban 868 700 ember dolgozott a szerzőket, újságírókat és nyelvészeket együttesen számon tartó foglalkozási kategóriában. Ez tehát nem az újságírók önálló létszáma. Németországban 237 600, Franciaországban 92 800, Spanyolországban 74 200, Olaszországban 72 300, Lengyelországban pedig 69 600 embert soroltak ebbe a csoportba.
A nemzeti nyilvántartások más képet mutatnak. Franciaországban 2023-ban 34 444 hivatásos újságíró kapott vagy újított meg sajtóigazolványt.
Az olasz újságírói kamara 2024 januárjában 94 086 embert tartott nyilván. Közülük 26 086-an a hivatásszerűen, folyamatosan dolgozó újságírók közé tartoztak, 68 ezren pedig az olasz rendszerben „publicistának” nevezett kategóriába, amely nem követeli meg, hogy az újságírás legyen az illető kizárólagos foglalkozása.
A különböző meghatározások miatt ezek az adatok közvetlenül nem hasonlíthatók össze.
