A paralimpikon bal alkarhiánnyal született de ez egy percig sem akadályozta semmiben, hogy elérje céljait. Mára rengeteg szép eredményt tudhat a magáénak, és mint mondja; simán felveszi a versenyt az ép sportolókkal is. Boronkay Péter az AcNewsnak mesélt arról, milyen tervei vannak a jövőre nézve, a társadalmi felelősségvállalásáról és mit fog csinálni ha vége lesz a tokiói paralimpiának.
– Hogy talált rád a triatlon?
– Bal alkar hiánnyal születtem, emiatt szüleim gyógyúszásra kezdtek el járatni 6-7 évesen. Ebből később rendszeres edzés lett, voltam 4 évig Magyarország egyetlen végtaghiányos pólósa is a kecskeméti Villanó Fókák vízilabda klubnál, majd visszatértem az úszáshoz. Kétszer voltam magyar válogatott, majd kijutottam egy Európa Bajnokságra és egy Világbajnokságra is. 2004-ben az athéni paralimpia bő keretében benne voltam, azonban 3 hónappal a verseny előtt kikerültem, mert nem sikerült több számban is szintidőt úsznom. Ez az időszak egy nagy törés volt az életemben, és innentől kezdve verseny szinten nem foglalkoztam az úszással. Hála Istennek, nem sokkal később megtaláltam a triatlont, amiben igazán sikeres lehettem. Ez úgy történt, hogy 2007-ben a győri duatlon VB-n elindultam, ott találkoztam egy úrral a Nemzetközi Triatlon Szövetségtől, akitől megtudtam, hogy a 2007-es világbajnokságon a parasportolókat is díjazni fogják. Ezen fellelkesülve részt vettem a 2007-es hamburgi versenyen, és kategóriámban a 4. helyen végeztem. Innen aztán már nem volt megállás.
– Mit könyveltél el az első komolyabb eredményednek?
Talán a 2010-es budapesti triatlon világbajnokság, ahol hazai közönség előtt sikerült a VB címemet megvédeni. Azt gondolom, lehet egy élsportoló ép vagy akár parasportoló, legnagyobb dicsőség lehet számára, ha hazai közönség előtt versenyezhet vagy nyerhet világbajnokságot. Hálát adok az Égnek, hogy ez nekem akkor megadatott, máig szívesen gondolok arra az eseményre.
– Hogyan lehet érvényesülni parasportolóként?
– Azt gondolom, ez sérülés- és sportágspecifikus. A triatlonban együtt készülünk az ép sportolókkal, a legtöbb esetben együtt is versenyzünk, leginkább hazai eseményeken. Véleményem szerint a médiának óriási szerepe és felelőssége van abban, hogy egy parasportoló miként érvényesül, mennyire válik ismertté vagy kerül a köztudatba. Persze a sportolón is múlik, hogy mennyire „mozog” a „pályán” kívül, milyen aktív a közösségi médiában, jótékonysági eseményeken vagy a társadalmi szerepvállalás területén.
– Egy paralimpikon fel tudja venni a versenyt ép sportolókkal is?
Abszolút! Én például sokat versenyzek az épek között is, sőt, többször álltam is dobogón a korosztályos bajnokságokon, amire nagyon büszke vagyok, hiszen a bal alkar hiánya jelentős hátrányt okoz egy- egy verseny alkalmával. Egyik kiemelkedő ilyen eredményem volt, amikor kb. 110 induló volt egy sprint távú versenyen Keszthelyen a korosztályomban, és bronzérmet szereztem. Ha jól emlékszem, én kaptam akkor aznap a legnagyobb tapsot.
– Hogyan néz ki egy profi sportoló családi élete? Mire van idő? Úgy tudom most érkezik a második gyermeke.
– A családi munkából is kiveszem a részem, vannak olyan feladatok, amelyeket én végzek. Ilyen például Ákos kisfiunk esti fürdetése és etetése, vagy a közös esti ima és az altatás. Izgatottan várjuk a következő időszakot, egy hónap múlva érkezik második kisfiunk, Kristóf. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is jól össze fogunk tudni dolgozni a feleségemmel Katával, illetve a nagyszülők is sokat tudnak segíteni nekünk. Próbálunk minél több minőségi időt együtt tölteni, szeretünk kirándulni a természetben, vagy játszótéren lenni.
Lassan 8 éve, hogy profiként sportolok, de emellett a családi élettel összehangolva magam osztom be a különböző területeken végzett munkáimat, – már amennyire a covid helyzet ezt lehetővé tette. 2017 óta vagyok az egyik áruházlánc Jószolgálati Nagykövete, célunk, hogy minél több megváltozott munkaképességű ember integráljunk a munkaerőpiacra. Idén nyártól az egyik nemzetközi biztosító sportnagyköveteként is fogok dolgozni, ezek mellett járom az országot érzékenyítő-szemléletformáló, parasportágakat bemutató előadásokat tartok gyerekeknek. Az elmúlt 6 évben közel 18 ezer gyermekkel találkoztam szerte az országban, ahol a sportág és a paralimpia bemutatásán túl az egészséges táplálkozásra is felhívom a figyelmet. Emellett különböző céges rendezvényekre is szoktak hívni, hogy beszéljek arról, hogyan lehet sérültként is teljes életet élni, sikereket elérni. Aktív társadalmi szerepvállalás is utolér különböző jótékonysági rendezvényeken, valamint edzőként is dolgozom, ahol több embernek tudok segíteni abban, hogy valóra tudják váltani az álmaikat és elérjék a kitűzött céljaikat.
– Hogyan edzett a pandémia idején?
– Kecskeméten élünk, a karantén ideje alatt nálunk is zárva voltak az uszodák, így maradt a kerékpározás és futás, állandó kontaktban az edzőkkel. Magánéleti szempontból örültem annak, hogy nem voltak versenyek, nem kellett a fél életemet reptereken és stresszben töltenem. Sokat edzettem egyedül, ilyenkor van ideje az embernek átgondolni a dolgokat. Igazi önismereti tréning volt. Maradt ugyanúgy a heti 10-11 edzés, az uszodát szárazföldi edzésekkel tudtuk pótolni. Később a sportolók használhatták már a sportlétesítményeket, így szinte csak pár hónapot készültem egyedül.
– Hogyan készül a Tokiói paralimpiára? Egy korábbi interjúban említette, hogy addig tervezi a pályafutását. Miért? Mi lesz utána?
– Jelenleg a 16. helyen állok a paralimpiai kvalifikációs ranglistán, ami azt jelenti, hogy szabadkártyás helyen állok. Nagyon kevesen indulhatnak Tokióban, és az, hogy ki kap szabadkártyát, az nagyon sok mindentől függ: például hány ország vesz részt, az adott országokból hányan kvalifikálták már magukat stb. Szabadkártyára van sanszom, de nem görcsölök rajta. Úgy vagyok vele, ha kijutok, akkor örülünk, de ha nem, akkor sem szomorkodunk. Olimpián túl is van élet. Ha netalántán Tokió mégsem jönne össze, nem sikerülne a kvalifikáció, akkor van B tervem is: ez esetben a hosszú távú világbajnokságon tervezek rajthoz állni szeptemberben Hollandiában, ahol szeretnék világbajnoki címet nyerni. Itt 3.8km-t kell úszni, 180km-t kerékpározni és 42km-t futni. A triatlonban az a jó, hogy több szakágban, mindenféle távon van lehetőség megmérettetni magunkat. Távlati célom, hogy megdöntsem a nem hivatalos IM táv legjobb idejét, amit valaha egy karral teljesítettek. Ez jelenleg 9óra 56perc (Oliver Dreier, Roth 2009), de van egy meghívásom is a World Xtri sorozat Canada Man Extrém triatlonra, ahol még soha nem indult parasportoló. Szóval van terv bőven.
Úgy gondolom, még 3-4 év van bennem a profi sportban, van pár esemény még a bakancslistámon. Aztán szeretnék a magyar sportért, sportolókért dolgozni a későbbiekben is.
