A hihetetlen történet főszereplői Assunta De Giorgi és kutyája, Poncho. Tizenhárom évvel ezelőtt Assunta az „Il duca bianco” étterem tulajdonosa volt Nole-ban, az olaszországi Biella tartományban. Nem messze lakott az étteremtől.
„Emlékszem arra a napra, amikor a férjem hazahozta ezt a kutyát. Nagyon kicsi volt, alig pár hetes. Kicsit féltem, de végül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk. Minden nap vittem magammal az étterembe. Elindultam otthonról a biciklimmel, és betettem a kosaramba. Boldog voltam, hogy megismerkedett a vendégekkel, különösen a gyerekekkel. És még boldogabb voltam, hogy nem hagytam egész nap egyedül otthon” – emlékezett vissza a 13 évvel ezelőttiekre Assunta a NewsPrimának. Azonban Ponchonak egy nap nyoma veszett.
A vendéglős munkája kiszámíthatatlan, sokszor többórás túlórákkal jár. Poncho pedig kihasználva azt, hogy gazdájának sok a dolga és nem tud figyelni, úgy döntött, hogy inkább világot lát. „Hívtam, kerestem mindenütt. Szórólapokat hordtam szét, beszéltem a vendégekkel, még sokakhoz be is csöngettem. De az én Ponchom felszívódott a semmibe” – mesélte a nő. Végül, több hónap keresgélés után Assunta feladta.
Biztos volt abban, hogy a kutyáját nem látja többé. Azonban február 27-én, kedden megcsörrent a telefonja. A vonal másik végén a helyi rendőrség egyik tisztje beszélt, aki arról érdeklődött, hogy nem volt-e esetleg egy Poncho nevű kutyája. Assunta pedig azonnal rohant az őrsre, hogy végre újra láthassa szeretett kutyáját. „Szerencsére jól van. Eltekintve néhány varról a nyakán, amit feltehetőleg úgy szerzett, hogy más állatokkal verekedett. Most már itthon van és a macskával barátkozik. Ugyanaz a kutyus. Ravasz és tele van szeretettel.” – mondta a gazda. Poncho pedig 13 év után újra boldogan szundikálhat a takaróján a kanapén.
A kép csak illusztráció.
