Képzeljünk csak el egy űrhajóst, aki épp a Marsra tart. A nyolc hónapos hosszú utazás alatt az űrből érkező sugárzás tönkreteszi a testét, a zéró gravitációban a csontjai és izmai elsorvadnak. Hacsak nem bújik be a biztonságos és kényelmet nyújtó privát stázisfülkéjébe, melyből felébredve, a célállomáson találja magát, frissen, üdén, fiatalon.
Ez sokáig csak a sci-fi filmekben szerepelt, de egyes tudósok úgy vélik, hamarosan meg lehet majd valósítani a hibernációt. Ha ez bekövetkezik sokkal könnyebb lesz az űrkutatás.
Egészség és pénz
Egy asztronauta naponta körülbelül 30 kg élelmet és vizet használ el. Ha ezt megszorozzuk azzal a körülbelül 16 hónappal, amely alatt a Marsra és visszautazna, akkor az életfenntartása elég nagy űrhajóba kerülne.
A hibernált űrhajósok viszont nem sokat ennének és innának, és minimális oxigént fogyasztanának. A hibernációval tehát rengeteg pénzt spórolhatnának meg a küldetés irányítói. 75%-kal csökkenthetnék a szükséges élelmiszerszállítmány mennyiségét és akár egyharmadával az űrhajó méretét.
A pszichológiai tényezőket is figyelembe kell venni. A hibernált űrhajósok nem unatkoznának, nem lennének stresszesek vagy magányosak. Kevesebb időre és térre lenne szükségük ahhoz, hogy fitten tartsák magukat vagy szórakozzanak.
A téli álomnak egészségügyi előnyei is lennének. A gravitációs erő nélkül az űrben tartózkodó űrhajósok izomveszteséget és csontsűrűség-csökkenést tapasztalnak. Még a Nemzetközi Űrállomáson is, ahol hi-tech edzőtermi berendezések állnak rendelkezésre a nap 24 órájában, és szigorú edzési protokollokat követnek, az űrhajósok izomtömegük akár 20%-át is elveszítik. Az izomveszteség még nagyobb problémát jelentene a Mars-missziók során, mivel a vörös bolygón való landolás után nem várna rájuk támogató személyzet. Mindez a hibernálásaal kiküszöbölhető lenne.
Téli álom
A hibernáció védelmet nyújthatna a kockázatok egy része ellen. A téli álmot alvó állatok anyagcseréje lelassul, szívritmusuk, légzésük és testhőmérsékletük csökken. Még az állat testét alkotó sejtek is leállnak az osztódással és a pusztulással.
A mókusok például hibernáció közben ellenállónak bizonyultak a magas szintű sugárzással szemben. Valószínűleg azért, mert a hibernált sejtek sokkal kisebb sebességgel szaporodnak, és ezért természetes módon kevésbé érzékenyek a sugárzás okozta károsodásra.
A medvék szintén jó modellnek számítanak az emberi hibernációhoz – írja a BBC.
Úgy tűnik, hogy a téli álom állapottába való belépés segít a medvéknek és a mókusoknak abban is, hogy megőrizzék csontozatukat és izomtónusukat. Annak ellenére, hogy a fekete medvék akár hat hónapig is téli álmot alszanak, tavasszal csak csekély izomveszteséggel térnek magukhoz, és 20 napon belül újra normális állapotba kerülnek. Sőt, a téli álomból felébredő medvék meglepően magas fittségi szintet mutatnak.
Lehetséges?
A tudósok már gyógyszerekkel képesek a téli álom állapotát előidézni egyes állatokban, például patkányokban. Az agy hipotalamusz nevű régiójára hatnak, amely részt vesz a testhőmérséklet és a szívverés szabályozásában.
Hasonló, terápiás hipotermia néven ismert eljárást már alkalmaznak néhány kórházban a szívmegállásban lévő vagy traumás agysérülést szenvedett betegek kezelésére. Úgy gondolják, hogy a test lehűtése körülbelül 32-34 °C-ra csökkenti az agy és más létfontosságú szervek károsodását. Ennek van értelme, mivel a testünkben lévő sejteknek állandó oxigénellátásra van szükségük anyagcsereigényük kielégítéséhez. Normál körülmények között a szív pumpálja ezt az oxigént a testünkbe. A traumás betegeknél azonban a vérveszteség miatt a sejtek kifogynak az oxigénből, és gyorsan elpusztulnak. A test néhány fokkal történő lehűtése csökkenti a szervezet energia- és oxigénigényét, és ezzel fontos időt nyer az orvosoknak.
Már kísérleteznek
A SpaceWorks Enterprises, űrkutatási vállalat úgy véli, hogy a terápiás hipotermia arra is alkalmas lehet, hogy az űrutazókat „szintetikus nyugalmi állapotba” helyezzék. A cég támogatást kapott a Nasa-tól, hogy kidolgozza elképzelését, amelynek értelmében az űrhajósokat kompakt kapszulákba helyeznék, ahol kéthetes, hosszabb hibernációba esnének, majd néhány napig aktívak lennének, és ezután ismét stázisba kerülnének. Ezt rotációs rendszerben lehetne végrehajtani, hogy a legénység egy tagja mindig ébren legyen, és foglalkozzon a biztonsági kérdésekkel vagy az esetlegesen felmerülő vészhelyzetekkel.
A SpaceWorks modulban lévő robotkarokat ezután be lehetne programozni az asztronauta végtagjainak mozgatására, a testérzékelők ellenőrzésére, és elektromos ingerek beadására az asztronauták izmainak fenntartása érdekében. Az asztronauták emellett olyan tápanyagokat tartalmazó zacskókat is kapnának, amelyek alapvető elektrolitokat, dextrózokat, lipideket és vitaminokat tartalmaznának.
