A foglalkozásunk nemcsak a megélhetésünket határozza meg, hanem azt is, mekkora kockázatnak vagyunk kitéve mentális egészségünk szempontjából. Egyre több adat támasztja alá, hogy bizonyos szakmák képviselői nagyobb arányban követnek el öngyilkosságot, mint mások.
Amint az a Science Alert cikkéből kiderült, a fakitermelők, zenészek vagy az olaj- és gáziparban dolgozók öngyilkossági aránya jóval meghaladja az átlagot. Ezzel szemben a tanárok, az egyetemi oktatók, valamint a könyvtárosok közül szinte alig akad, aki eldobná magától életét.
Az Arizonai Egyetem kutatócsoportja évek óta elemzi az államban bekövetkezett erőszakos haláleseteket – köztük az öngyilkosságokat –, szoros együttműködésben a hatóságokkal. Ennek eredményeként pedig döbbenetes adatok kerültek napvilágra.
Amint az kiderült, bizonyos társadalmi csoportok különösen érintettek a kérdésben. A férfiak, az idősek és a veterán katonák sokkal gyakrabban oltják ki önkezükkel életüket, mint például a nők. A legnagyobb kockázatot azonban megdöbbentő tény, mégpedig a szakmai hovatartozás jelenti.
A tanárok, a könyvtárosok, valamint az oktatási intézmények egyéb dolgozói körében a legalacsonyabb az öngyilkossági ráta. A legveszélyeztetebbek közé tartoznak viszont az építőipari dolgozók, a bűnüldözésben, továbbá a katonai pályán tevékenykedők.
A magyarázat sokrétű. A fenti munkakörök gyakran traumatikus élményekkel és bizonytalan légkörrel járnak, továbbá a befektetett munka és a jutalmazás aránya sem kiegyenlített. Egyes szakmák képviselői ráadásul gyakrabban nyúlnak stresszlevezetés céljából tudatmódosító szerekhez, amely tovább növeli a depresszió és az öngyilkosság kockázatát.
Amint az egy kutatásból kiderült, 2021-ben 100 ezer férfi pedagógus közül 11 vetett véget önkezével életének, míg az építőiparban munkát vállaló öngyilkosok száma 65-re ugrott.
De mi az oka, hogy a tanárok kevésbé hajlamosak minderre? A válasz egyszerű. A pedagógusok többsége nő, vagy kiegyensúlyozott házasságban él – ezek pedig mind olyan tényezők, amelyek statisztikailag csökkentik az öngyilkosságra való hajlamot. Magasabb iskolai végzettségük révén pedig stabilabb társadalmi-gazdasági helyzetben vannak, ami szintén védőfaktorként működik.
Az oktatási intézmények továbbá nem tartoznak azon munkahelyek közé, ahol könnyen hozzá lehet férni például fegyverhez vagy nagy dózisú gyógyszerhez. Szemben az egészségügyben vagy a rendvédelemben dolgozókkal.
Lényeges még a munkahelyi közösség szerepe is. Az iskolákban erősebbek a szociális kapcsolatok, valamint a kollégák, a diákok és az intézményvezetők közötti kötelékek. Az ilyen közeg pedig segít a stressz feldolgozásában és növelik a mentális ellenállóképességet is.
Bár az oktatók körében alacsonyabb az öngyilkosság aránya, bárki életében történhet egy váratlan, hirtelen katasztrófa. Éppen ezért, a munkáltatónak is felelőssége, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott környezetet biztosítson alkalmazottai számára.
