A Holdra való feljutás során az Apollo űrhajósok tartályokba gyűjtötték a vizeletüket. Akinek viszont a kettes számút kellett elvégeznie, annak egy zacskót kellett a végbélnyílására szíjaznia, hogy ezt megtehesse. Ezeket a zsákokat más hulladékokkal és szeméttel együtt az űrhajósok magukkal vitték a Holdra. Ezután a felszínen helyezték el őket, hogy súlyt szabadítsanak fel a Holdról vett minták számára. Valójában az Armstrong által a Holdon készített első fényképen az egyik ilyen szemeteszsák szerepelt.
Bár szokatlan, hogy valaki más sz@rságai miatt izgulunk, kevésbé furcsa, ha az asztrobiológusoktól származik. A zsákok azért érdekesek, mert – legalábbis kezdetben – mikrobiális életet és vírusokat tartalmaztak. Ha visszaszereznék őket és elemeznék a tartalmukat, megtudhatnánk, hogy az élet elviseli-e ezeket a körülményeket, vagy esetleg a Naprendszer más területeit is megfertőzhetjük a felfedezések során.
A Föld légköre megvéd minket az UV-sugárzás káros hatásaitól, és a Föld hőmérsékletét lakható szinten tartja. A Hold nem kapja meg ezt a védelmet, és a modellek azt jósolják, hogy a spórák valószínűleg egy lunáció (holdhónap) alatt sterilizálódnak.
De sokszor meglepődtünk már azon, hogyan tör utat az élet magának. 2020-ban japán kutatók megállapították, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) külső oldalán három évig képesek voltak életben maradni a szárított baktériumok. 2017-ben orosz űrhajósok szintén találtak az ISS külső oldalán élő baktériumokat. Ezek a baktériumok a Holdon uralkodó hőmérséklethez hasonló – 121 °C és -157 °C közötti – hőmérsékletet éltek túl. Tekintettel a baktériumok figyelemre méltó képességére, hogy újraélednek, legalább Neil Armstrong és Buzz Aldrin barnamacijára érdemes lenne egy pillantást vetni.
Kié tehát a 96 zsáknyi fekália, és ki védi most? Nos, az USA örökségi státuszt adott az Apollo-11 leszállóhelyének és az ott hagyott leleteknek. Az 1967-es világűr-egyezmény értelmében, amelyet az USA aláírt, jogilag az ő tulajdonukban vannak a ’leletek’ (bár maga a helyszín, a Hold és más égitestek az emberiség közös örökségének számítanak). Az egyik probléma az, hogy valójában senki sem felelős a saját űrszemetéért, de a tudósok remélik, hogy ezt hamarosan korrigálni fogják.
Tehát: meglepően sok kaki van a Holdon, és elég értékes ahhoz, hogy a tudósok igényt tartsanak rá. Neil Armstrong ürüléke, – bár az USA igényt tart rá a többi Apollo-11-es lelet között, – nem túl jól védett azáltal, hogy örökségi státuszt biztosítanak neki, míg más zacskónyi széklet sokkal inkább meg lehetne kaparintani.
