Sok esetben az emberek egy problémától begörcsölnek, és nem képesek objektíven gondolkodni. Pedig lehet, hogy a megoldás ott lebeg a szemük előtt. Ezzel a trükkel azonban bölcsebbek lehetünk.
David Robson pszichológiára szakosodott íróként rengeteg olyan tippel találkozott már, amely segít jobban gondolkodni. Ezek ugyan bizonyítékokon alapultak, de mégis haszontalanok voltak. Az illeizmust azonban egy igencsak hasznos trükknek ítélte meg.
Ez egy olyan gyakorlat, amikor az ember egyes szám első személy helyett harmadik személyben beszél magáról – írja David a BBC-n megjelent cikkében.
Ezt a retorikai eszközt gyakran használják például politikusok, hogy a szavaiknak objektivitást próbáljanak kölcsönözni. Julius Caesar császár a gall háborúról szóló beszámolójában például azt írta, hogy „Caesar megbosszulta a közvéleményt”, nem pedig azt, hogy „én megbosszultam a közvéleményt”. A kis nyelvi változtatás célja az volt, hogy a kijelentés egy kicsit jobban hasonlítson egy pártatlan megfigyelő által rögzített történelmi tényhez.
A legújabb pszichológiai kutatások azt sugallják, hogy az illeizmus valódi kognitív előnyökkel járhat. Ha nehéz döntést próbálunk hozni, a harmadik személyben való beszéd segíthet semlegesíteni az érzelmeket, amelyek félrevezethetik a gondolkodásunkat, és így bölcsebb megoldást találhatunk a problémánkra.
Egy kanadai pszichológus kísérletezett már ezzel. A vizsgálata során megkért embereket, hogy oldjanak meg problémákat hangosan gondolkodva – ezek közül néhány a saját, míg néhány mások gondjai voltak. A vizsgálat során kiderült, hogy az emberek sokkal bölcsebben gondolkodtak akkor, amikor nem a saját problémájukat akarták megoldani, hanem valaki másét.
Ezt a jelenséget „Salamon paradoxonjának” nevezte el. Salamon egy ókori bibliai király volt, aki arról volt hírás, hogy bölcs tanácsokat adott másoknak, miközben a személyes döntései katasztrofálisak voltak.
Úgy tűnik, az a probléma, hogy amikor személyes döntéseket hozunk, túlságosan elmerülünk az érzelmeinkben, amelyek elhomályosítják a gondolkodásunkat.
Vajon az illeizmus megoldhatja Salamon paradoxonját?
A harmadik személyre való áttéréssel a helyzetleírásaink úgy kezdenek hangzani, mintha nem magunkról, hanem valaki másról beszélnénk. Ez a távolságtartás lehetővé tenné számunkra, hogy a nagyobb képet lássuk, ahelyett, hogy saját érzéseinkbe bonyolódnánk.
A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy az illeizmus rendszeres használata tartós előnyökkel járhat gondolkodásunkban.
Azáltal, hogy arra ösztönöz minket, hogy problémáinkat perspektívába helyezzük, az illeizmus használata segíthet abban is, hogy kiegyensúlyozottabban reagáljunk a napi stresszhelyzetekre.
