Ha valaha próbált magához hívni egy macskát, akkor átlagos sikerrel járt. A cicák általában csak akkor jönnek, ha akarnak, vagy ha megéri nekik az út, mert a végén jutalomfalat vagy figyelem vár rájuk. Ez azonban nem biztos, hogy azért van így, mert az állatok szeretnek figyelmen kívül hagyni minket. Hanem azért, mert más módon kellene őket magunkhoz csalogatnunk. Francia tudósok ezért tanulmányt végeztek, hogy kiderítsék, a macskák hogyan reagálnak leginkább az ember kommunikációjára.
Még 2022-ben Charlotte de Mouzon, a Párizsi Nanterre-i Egyetem viselkedésbiológusa és kollégája megállapította, hogy a macskák felismerik a nekik szóló beszédet, és képesek megkülönböztetni gazdájuk hangját is másokétól.
A biológus most arra fordította figyelmét, hogy miként kommunikálnak a macskák.
„Amikor kommunikálunk velük, mi a fontosabb számukra? A vizuális vagy a hangjelzések? Ez volt a kutatásunk kiinduló kérdése” – mondta de Mouzon a Gizmodo online tudományos magazinnak. Ahhoz, hogy meg lehessen határozni az állatok reakcióit bizonyos audiovizuális ingerekre, az interakciókat három lehetséges csatornára osztották. Először a vokális és vizuális kommunikációt vizsgálták. Majd a kettő vegyes formáját.
Minden kommunikációban – ember és macska között is – van egy üzenet küldője és egy fogadója. A vevő visszajelzéssel (szóbeli megnyilatkozással vagy fizikai reakcióval, például bólintással) jelzi, hogy az üzenetet megértette és megkapta. A kommunikáció több szinten zajlik. A macskák kommunikációja a vizuális és auditív komponenseken kívül magában foglalja a kémiai ingerek továbbítását az illatokon keresztül, valamint az állatok fizikai kommunikációját is.
Hogy teszteljék, melyik kommunikációt kedvelik a macskák, de Mouzon és kollégái két franciaországi macskakávézóban élő állatokat vizsgáltak. A kutatást mindig reggel, nyitvatartási idő előtt végezték, és az állatok gazdái mindig jelen voltak. A kísérlet során a tudósok négy különböző módon találkoztak a macskákkal:
-vizuálisan – az alany szó nélkül odanyúlt az állathoz, lassan visszapislogott rá
-vokális – az alany a macskát nevén szólította, felnézett, de nem mutatott más fizikai jeleket
-vizuális és vokális – mindkét viselkedésmintázat kombinációja
A tudósok feltételezték, hogy a macskák szívesebben mennek olyan emberekhez, akik beszélnek hozzájuk.
„Feltételeztük, hogy a macskák érzékenyebbek a vokális jelekre, mint a vizuálisakra, így nagyobb valószínűséggel közelednek olyan emberhez, aki vokálisan kommunikál, mint vizuálisan” – írják de Mouzon és kollégái a tanulmányban. Kísérleti elrendezésükkel azt is meg akarták vizsgálni, hogy az állatok milyen visszajelzést adnak az embernek. Más szóval, hogy a vizuális kapcsolatfelvételre ugyanazzal a jelzéssel reagálnak-e, vagy inkább mással.
Azonban inkább az ellenkezője történt. Az állatok a legjobban a tisztán vizuális ingerekre és a vizuális és vokális kontaktusból álló multimodális kommunikációra reagáltak.
A legkevésbé akkor reflektáltak, amikor csak beszéltek hozzájuk, vagy figyelmen kívül hagyták őket. De Mouzon ezt az elméletétől eltérő eredményt a tanulmányban így magyarázza:
„Az egyik hipotézis, amely ezt az eredményt megmagyarázza, a jelek inkongruenciájában rejlik. A csak magánhangzóval végzett kísérletben a kísérletvezető úgy szólította a macskákat, hogy nem nézett rájuk. Mivel a macskák nem voltak hozzászokva ehhez a konfigurációhoz, előfordulhatott, hogy haboztak a kísérletezőhöz közeledni.”
Adataik alapján a kutatók azt is be tudták bizonyítani, hogy a macskák nem szeretik, ha figyelmen kívül hagyják őket. A macskák többet csóválták a farkukat, amikor a kísérletvezető nem lépett velük kapcsolatba. Ez a stressz és a kellemetlen érzés egyértelmű jele.
„Adataink arra utalnak, hogy a macskák számára kellemetlen, frusztráló lehet egy olyan helyiségben tartózkodni, ahol egy számukra ismeretlen személy figyelmen kívül hagyja őket” – értékeli az állatok reakcióját de Mouzon.
Az állatok is stresszesebbek voltak a tisztán vokális kommunikációban, mint a vizuális ingereket tartalmazó kommunikációban. Kevesebb jelét mutatták a jólétnek, például dorombolást vagy a kísérleti alanyokhoz való dörgölőzést. A kísérleti elrendezés azonban nem mutatta ki, hogy a macskák általában ugyanúgy reagálnak az emberi kommunikációra. Más szóval, nem reagálnak automatikusan nyávogással az emberi hangra.
Megállapítható volt azonban, hogy a macskák a hangjukat egyértelműen a figyelemfelkeltés céljából használják. Ez alakult ki az ember és a macskák közötti kommunikáció leghatékonyabb eszközévé.
Forrás: PETBOOK
