Talán egy író munkáját a legtöbben úgy képzelik el, hogy ül a gép előtt és éppen egy novellán vagy regényen dolgozik. Ez azonban egyáltalán nincs így. Kal Pintér Mihály a legjobb példa erre, akit pályája során olyan sokféle feladat megtalált, hogy még felsorolni is nehéz. A színházi darabok, könyvek mellett slágereket írt, de televíziós show műsorokban is sokszor bíztak rá nagyon fontos feladatokat.
– Nagy Miklós-díjat kapott idén. Mit jelent önnek ez az elismerés? Kik kaphatják meg ezt a kitüntetést?
– Természetesen nagyon sokat jelent, hiszen azok az emberek ismerték el a munkám, akikkel éveken keresztül együtt dolgoztam. Úgy tudom, ezt a díjat azok kaphatják, akik jelentős szerepet játszottak a Ruttkai Éva Színház életében. Ezért külön megtisztelő. Ez egyfajta lenyomata annak az időszaknak. Ráadásul Miklóssal volt közös munkánk is. Kicsit sír a lelkem, mert jobban örülnék, ha Miklós inkább itt lenne velünk, de nagyon örülök, hogy az emlékét a közönségen túl Szalai Zsolt igazgató és ez a díj is őrzi.
– Milyen feladatai voltak annak idején a Ruttkai Éva Színházban?
– Színdarabokat és dalszövegeket írtam. Az első, Szekeres Gézával közösen írt zenés mesejátékunkat, a Mesebeli Mátyást még Szerencsi Éva kezdte rendezni, majd Éva halála után Miklós fejezte be. Később Miklós emlékére született a Don Quijote gyermeke című monológdráma. De írtam két zenés vígjátékot is, Veszélyes szeszélyek, valamint Szomorú szerdák, szerelmes szombatok címmel. Ezekben meglévő slágerekhez kellett a szövegkörnyezetnek megfelelő magyar szövegeket írnom.
– Az írás az ön mestersége, de mégis ezen belül nagyon sokrétű feladatokat lát el. Rengeteg érdekes, és színes munka fűződik a nevéhez. Melyik terület a legvonzóbb önnek, melyik munkáját szerette a legjobban?
– Nehéz meghatározni, hiszen a színházakhoz kapcsolódó munkáimat mindig kedveltem. Saját társulatom is volt, egyik darabunkkal, a Szinkronszeretővel a Tavaszi Fesztivál programjában vehettünk részt. Talán az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent Atyavilág című regényemre vagyok a legbüszkébb. Ez valójában egy szatíra, és kicsit a jelenünket veszi górcső alá.
– Újságíróként kezdte, ma is publikál?
– Egy ideje nem publikálok, de ez még változhat.
– Hogyan találta meg a színház, a média világa?
– A színházat én találtam meg. Egyik barátommal megírtuk Jókai, Melyiket a kilenc közül című novellájának zenés színpadi adaptációját. Ezzel házaltunk, végül eljutottunk az akkori Lakner Stúdióig, és 1997-ben Balogh Bodor Attila rendezésében bemutattuk. Később több társulat is műsorára tűzte. Kezdetben színi stúdióknak írtunk, aztán jött a Ruttkai Éva Színház, a saját társulat, és más felkérések. Az újságírás ezzel párhuzamosan zajlott. Az Esti Hírlapnál kezdtem 1994-ben, mint gyakornok, a lap megszűnése után én magam kerestem fel sajtóorgánumokat, kiadókat, végül pedig már engem kerestek.
– Nagysikerű és ismert televíziós műsorokban is dolgozott, például a Gálvölgyi Showban, vagy a Dalnokok Ligájában. Ezekben a produkcióban mi volt az ön feladata?
– Szerencsém volt, hogy a pályámmal szinte egy időben indultak el a kereskedelmi televíziók. Itt volt egy kis kezdeti segítség Ónodi György részéről. Ő nézte meg az első anyagaimat, így kerültem a Gálvölgyi Show írói csapatába. Itt jeleneteket kellett írni megadott témákra, de legtöbbször mi magunk ötleteltünk. Bagi Iván és Nacsa Olivér első showműsoraiba már hívtak, de több, akkor induló műsorban vállaltam írói szerepet. Ugyanígy kerültem a Dalnokok Ligájába, ahol Bognár Évinek kellett vicces dalszövegeket írni. Itt a legjobb szövegíró díját kaptam. Ezután lettem a Rádió1 Kukori című műsorának kreatív szerkesztője, de dolgoztam a Mikroszkóp Színpad kabaréiban is. Gyakorlatilag írtunk, írtunk, írtunk.
– Önálló verseskötete is megjelent mindezek mellett és dalszövegeket is írt már.
– Balázs Tibor költőnek vittem el a kétezres évek elején a verseimet, hogy mondjon róluk véleményt. Arról nem is álmodtam, hogy rögtön kiad egy önálló kötetet. Sajnos Tibor azóta elment, tőle nagyon sokat lehetett tanulni. A dalszöveg más kérdés. Annak más szabályai vannak. Például a refrén első sora a legfontosabb, és persze jó, ha a prozódia ellen nem vétünk nagyot. Az Apostol együttes vezetőjét, Németh Zoltánt kerestem fel, ő engedte, hogy az 1999-es lemezükre két dalt megírjak. Ezek voltak az első próbálkozások.
– Hogyan talál önre egy-egy feladat, megbízás?
– Mindegyik másképpen. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyen. Az embernek az a feladata, hogy folyamatosan keresse az új kihívásokat. Néha a szerencse segít, máskor a kitartás, és persze van, ami nem jön össze.
– Milyen munkái vannak jelenleg és milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan?
– Évek óta könyvszerkesztéssel foglalkozom. Vagyis mások regényeit próbálom rendbe szedni. Az íróktól függ, mennyire nehéz ez a feladat. Engem most elsősorban a regényírás izgat. Vannak témáim. És persze még a színházról sem mondtam le. Húsz évvel ezelőtt írtam egy operalibrettót, de a zene csak nemrég készült el. Ez egy régi-új projekt, és nagyon izgalmas. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
