Négy gyermeket nevelt az anyuka, akinek holttestét járókelők találták meg Budapest 17. kerületében. A nőt ismeretlen támadója brutálisan megkéselte, illetve a torkát is elvágta. Noha szombat volt, a borzalmas bűnügy áldozata, Éva dolgozni indult azon a reggelen.
Az áldozat rendszeresen dolgozott pihenőnapjain, a túlórákat pedig elsősorban gyermekei miatt vállalta. Aznap táskájában fenyőággal és szaloncukorral a buszhoz sétált a még sötét és néptelen utcában, amikor támadója rajtaütött. Az elkövető kést használt. Többször is megszúrta Évát – az egyik döfés a nő szívéig hatolt -, illetve a torkát is átvágta.
A nyomozás nagy erők bevonásával és több szálon indult el, hiszen Éva népszerűsége és munkája okán nagyon sok emberrel állt kapcsolatban. A nyomozók meghallgatták a volt férjét is, de kutakodtak a többi exénél is. A szerelemféltés, a féltékenység, a sértettség hátán gyakran emelkednek magasra a gyilkos indulatok, a rendőrök ezért vizsgálták meg különleges figyelemmel Éva egykori társait.
Az áldozat kivételesen szeretetreméltó, gyermekeit egyedül nevelő anyuka volt. Élete nagy szerelme évekkel korábban távozott az életéből, mindez azonban nem törte meg őt. A fiatal nő ugyanis nemcsak feltűnően csinos volt, de erős is. Megállt a saját lábán, emellett pedig gondos és szerető anyukája volt négy gyermekének, akik nyolc, tizennégy, tizenhat és tizennyolc évesek voltak a tragédia bekövetkezésekor.
Éva főiskolát végzett, tanult nő volt, szociális munkásként dolgozott egy budapesti hajléktalanszállón. Munkatársai és a szálló lakói egyaránt imádták, mindenkihez volt egy kedves szava, mindenki számíthatott a segítségére. Talán mondani sem kell, gyermekei is a rajongásig szerették őt. Éva meleg, barátságos fészket teremtett számukra a főváros tizenhetedik kerületében. Onnan jártak iskolába a gyerekek, anyukájuk pedig onnan indult el minden áldott nap a tizenharmadik kerületben található munkahelyére. Azon a szombaton, a 2012 decemberében is dolgozni indult.
A nőről sokan tudták, hogy társtalanul él, arra pedig sok férfiismerőse szívesen vállalkozott volna, hogy párjául szegődjön. Éva maga is kereste a lehetőséget és szerető, megbízható társát. Minden esélye megvolt arra, hogy a sors ideális jelöltet sodorjon az útjába, hiszen jelentkezőkből nem volt hiány. Munkatársai közül is többen csapták neki a szelet, de rajtuk kívül mások is udvaroltak neki. Éva igyekezett jól választani, sajnos azonban rosszul döntött.
A nyomozók figyelmének központjába hamarosan egy olyan férfi került, aki korábban Éva élettársának mondhatta magát. Péter biztonsági őrként dolgozott ugyanazon a hajléktalanszállón, amelynek Éva is munkatársa volt. Néhány évvel fiatalabb volt a nőnél, de Éva nemcsak emiatt idegenkedett attól, hogy barátkozzon vele. A férfi hosszasan, makacs kitartással és nagyon sokáig ostromolta őt, amikor pedig Éva közölte vele, hogy felesleges, mert nincsen esélye, kerülő úton próbálkozott.
Gyümölcsöt, édességet hozott Évának, pontosabban a gyermekeinek. A nő aztán egy gyenge pillanatában beadta a derekát, Péter sokadik ajánlkozását siker koronázta. A férfi egészen addig nem volt független, diákkori szerelmével élt együtt. Amikor Éva igent mondott neki, Péter azonnal szakított vele és attól kezdve Éváért élt.
A nő számára azonban egyre terhesebb lett a férfi ragaszkodása. Péter ugyanis teljesen rátelepedett az életére, folyamatosan nyaggatta őt gyanakvó kérdéseivel, de még ennél is tovább ment. Hívatlanul és kéretlenül böngészgette a nő megnyitott profilját a népszerű közösségi oldalon. Sőt, odáig vetemedett, hogy neki nem tetsző bejegyzéseket törölt is onnan. Éva megütközéssel vette tudomásul párja akcióit, végül pedig meghozta az egyetlen helyes döntést és nyár elején szakított vele.
Péter válaszul mély, kilátástalan depresszióba esett, amelyből nem talált kiutat. Eleinte még az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta, gyakran latolgatta ennek esélyét ismerősei körében. Ha éppen nem az önsajnálattal volt elfoglalva, sűrűn kereste a kapcsolatot Évával és igyekezett visszaszerezni őt. Néha követte, máskor telefonon zaklatta, egyszer pedig groteszk és ijesztő módon próbálta őt megzsarolni.
Hívatlanul megjelent Éva házának kapujában, majd közölte a holtra vált nővel, hogy a kezében tartott fecskendővel levegőt fog pumpálni az ereibe és így végez magával. A kétségbeesett Éva felelősséget érzett iránta, ezért felhívta a mentőket. Mire azok megérkeztek, Péter már odébbállt, természetesen nem döfte magába a tűt.
Nagyjából ebben az időben válhatott nyilvánvalóvá a férfi számára, hogy Éva végleg és visszavonhatatlanul elveszett a számára. Tetézte keserűségét, hogy a nő egy újabb társat talált magának egy rendőr személyében, aki szintúgy komoly és hosszan tartó kapcsolatot tervezett. Feleségül kérte az egyedülálló anyukát. Nincs ebben semmi meglepő. Évát a férfiak birtokolni akarták, ellenben ő fuldoklott az ilyen helyzetekben. A „gyere hozzám feleségül” számára egyet jelentett a menekülésre buzdító vészcsengő berregésével. Éva végül a rendőrrel is szakított az év utolsó hónapjában, azt pedig nem sejthette, hogy életéből már csak napok vannak hátra.
Péter hideg és gonosz tervet kovácsolt. Elhatározta, hogy megbünteti a nőt, aki rést ütött az egóján, aki nem hagyta, hogy szeresse. Ha nem lehet az övé, akkor ne legyen másé sem. Az egyik decemberi napon váratlanul felbukkant a hajléktalanszállón. Egyébként már nem ott dolgozott, szakításukat követően új munkahelyet keresett. Miközben egykori kollégáival társalgott, tanulmányozta azt a tablót, amely a munkarendet, beosztásokat tartalmazta.
Látta, hogy a karácsony előtti szombaton Éva is dolgozik majd, azt pedig jól tudta, hogy a nő milyen rend szerint indul útnak a lakásából. A véres tett reggelén Péter lesben állt, a nő pedig akaratlanul sem okozott neki csalódást. Nagyjából a megszokott időben, fehér kabátjában, nyakán sállal, fején sapkával utoljára lépett ki a házából és sietősen elindult a közeli buszmegálló felé.
A reggeli szürkületben egy autó tűnt fel az utcában, amely lassított, majd megállt mellette. A vezetőülésből Péter ugrott elő. Nem tudjuk, hogy váltott-e néhány szót a tettes és az áldozat, de az biztos, hogy a nőnek esélye sem volt a menekülésre, vagy arra, hogy segítséget hívjon. A szúrások, vágások gyors egymásutánban záporoztak rá, gyilkosa elszánt, erős és kíméletlen volt. A hangokat messzebbre is elvitte a csendes, hűvös levegő. Egy fültanú arról számolt be, hogy a reggeli csendben száraz ágak ropogását hallotta, mintha valaki a földön hemperegne. Ezt követően fojtott férfihangot hallott, majd a disznóvágásokról ismert zajokat, végül néma csendbe torkolló hörgést…
Péter kifújta magát, lehiggadt, majd felhívta a főnökét és közölte vele, hogy egy kicsit késni fog. Valóban késve érkezett, kolléganője pedig furcsán szótlannak, idegesnek látta őt aznap. Feltűnt neki az is, hogy társa egész nap egy falatot sem eszik. Furcsa viselkedésének okát a nyomozók fejtették meg, akik alig másfél nappal a bűntett elkövetése után keresték fel őt.
Miután a rendőrök közölték Péterrel, hogy őt gyanúsítják egykori szerelme meggyilkolásával, a férfi némaságba burkolózott. Csak néha szólalt meg, de ilyenkor többnyire csak tagadta a nyilvánvaló tényeket. A későbbi kihallgatások alkalmával sem nyílt meg, féltékenyen őrködött titka felett, amely egyre kevésbé maradt a homályban.
A szorgalmas rendőri munka révén egyre több terhelő bizonyíték került elő. Péter hátizsákján azonosították az áldozat vérének egy kicsiny cseppjét, ahogyan sportcipőjén is vért találtak. Péter munkahelyén biztonsági kamera rögzítette a gyanúsított érkezését a gyilkosság napján. A vállán az említett hátizsák lógott, lábán pedig az inkriminált sportcipőt viselte. Ezen kívül kétséget kizáró módón sikerült bizonyítani azt is, hogy a nő lakásának közelében járt azon a bizonyos napon.
Péter ezek után is tagadott, de az összegyűjtött bizonyítékok végül elegendőnek bizonyultak a vádemeléshez. Az első bírósági tárgyalás még eredménytelenül zárult. A vizsgálati fogságban tartott Péter a cellájában öngyilkosságot kísérelt meg. A későbbi tárgyalások alkalmával ugyan jelen volt, de érdemben nem nyilatkozott. Tagadott és néha-néha meglebegtette, hogy „majd egyszer” vallomást tesz. Nem szólalt meg végül, de a bizonyítékok beszéltek helyette. Éva előre kitervelt, különös kegyetlenséggel elkövetett meggyilkolása miatt tizenhét évre ítélték.
