Körültekintően szervezték meg, hibátlanul álcázták és precízen hajtották végre a Hezbollah tagjait célzó „csipogós” akciót a Moszad ügynökei. Mert ne legyen kétségünk, őket kell sejteni a robbantássorozat hátterében. Még akkor se, ha hivatalos közleményt nem várhatunk tőlük – Izrael titkosszolgálata rendszerint semmilyen adatot nem tesz közzé a külföldön végrehajtott műveleteiről. Még akkor sem, ha ezek többsége kenterbe veri a gyengébb hollywoodi forgatókönyveket is.
Eichmann a hurokban
A Moszad 1949-es megalakulását követően elsőként a náci Németország még bujkáló prominensei kerültek a célkeresztjébe. A képzeletbeli listán előkelő helyen szerepelt Adolf Eichmann, aki nemcsak a végső megoldás néven hírhedté vált holokauszt egyik szellemi atyjának számított, de ő volt a felelős a Magyarországról haláltáborokba hurcolt és meggyilkolt zsidók haláláért is. A háború után a náci hóhér Ricardo Klement néven bujkált Argentínában.
A tűt a szénakazalban pedig egy dr. Fritz Bauer nevű holokauszt-túlélő, immár a Német Szövetségi Köztársaság ügyésze találta meg. Miután ígéretes nyomra bukkant. Egy Argentínában élő zsidó lány szerelmi kapcsolatba került egy német származású fiúval, akiről kiderült, hogy nem más, mint Eichmann egyik gyermeke. Az információmorzsákból összerakott kirakós 1959 végére összeállt, Izrael miniszterelnöke, Ben Gurion pedig parancsot adott a háborús bűnös elfogására.
A műveletet a Moszad első embere, Isser Harel személyesen irányította Argentínában. Adolf Eichmannt egy menetrendszerinti buszról leszállva fogták el. Majd a legnagyobb titokban egy védett házba vitték, miután pedig személyazonosságáról kétséget kizáró módon meggyőződtek, egy El Al járat fedélzetén Izraelbe szállították. A megfelelő álcázásról mindvégig mintaszerűen gondoskodtak, a repülőgépen például Eichmannt nemcsak elbódították, de izraeli pilótaruhába is beöltöztették. A sikeres akciót követően Jeruzsálemben zajlott le a híres-hírhedt Eichmann-per, a vádlottat tizenöt vádpontban is bűnösnek mondták ki és halálra ítélték.
A Damoklész-művelet
Meghökkentő fordulatok jellemezték az Egyiptomban lezajlott Damoklész-műveletet is. 1962 nyarán a nílusi állam elnöke, Gamal Abdel Nasser hivatalos bejelentést tett, mely szerint országa készen áll olyan rakéták előállítására, amelyek képesek Izrael területét is elérni. A Moszad azonnal akcióba lendült. Kiderült, valahol az egyiptomi sivatagban, egy titkos állomáson német tudósok konstruálják a világháborús V1 és V2 rakéták utódait. Munkájukat pedig számos, Izraellel ellenséges befektető pénzeli, köztük egykori német nácik is.
A „méz és a korbács” örök igazságának jegyében a Moszadnak először egyes, munkájuk tisztességében kétkedő németet sikerült megnyerni. Ők felmondtak és a Moszad segítségével más országokban telepedtek le, a rakétatudósok többségét egyenesen a Német Szövetségi Köztársaság fogadta be. A hátra maradt fanatikusokra sokkal barátságtalanabb jövő várt, és itt jön a meglepő csavar. A Moszad sikeresen beszervezte a második világháború rettegett fenegyerekét, Otto Skorzenyt, egykori SS obersturmbannführert. (Ő volt például, aki 1944-ben elrabolta ifjabb Horthy Miklóst. Ezzel a lépéssel pedig közvetve hozzájárult Horthy Miklós kormányzó lemondásához és a nyilas hatalomátvételhez. De Benito Mussolini is Skorzenynek köszönhette tiszavirág életű szabadságát a háború utolsó napjaiban…)
Az SS parancsnok évekkel a háború után még szabadlábon volt, sőt mindenáron töröltetni akarta nevét a híres nácivadász, Simon Wiesenthal listájáról, ezért készséggel kereste a Moszaddal való kapcsolatot. Ugyan a híres listáról nem törölték a nevét, ám ennek ellenére mégis vállalta, hogy segíti az izraeliek egyiptomi ténykedését. A Skorzeny végül a Moszad vezetőjének, Isser Harelnek tudtával meggyilkolta Heinz Krug német tudóst, az egyiptomi rakétaprogram vezetőjét, majd egy levélbomba útján öt egyiptomi munkatársával is végzett. Talán mondani is felesleges, hogy a felsorolt események nyomán kútba esett Egyiptom haditerve…
Az ellopott vadászrepülő
A hatvanas években a Szovjetunió gyors ütemben szerelte fel szövetségeseit, így a Közel-Kelet „baráti” országait is MIG-21-es repülőgépekkel, amelyek Izrael számára is komoly fenyegetést jelentettek. Izrael és az Egyesült Államok kormánya közös műveletbe kezdett. A Gyémánt-akció keretében eleinte falakba ütköztek, egyetlen olyan ellenséges pilótát sem találtak, akit érdemes lett volna megkörnyékezniük, hogy lopjon nekik egy repülőt.
Végül aztán minden megváltozott, miután beszervezték Munir Redfát. A fiatalember az iraki légierő egyik MIG-21-esét vezette és sok tekintetben elégedetlen volt országa politikájával. A Moszad ügynököknek elmondta, hogy gépeiket mindig csak félig töltik fel üzemanyaggal, hogy módjuk se legyen Irak légterét elhagyni, rövid repüléseik többségét pedig Irak kurdok lakta területei fölött hajtották végre, ahol a civil települések módszeres bombázása a feladatuk. Redfa meggyőzése ezt követően úgy ment, mint a karikacsapás. Állampolgárságot, neki és családjának anyagi biztonságot ígértek a repülőgépért cserében.
A nagy nap pedig 1966. augusztus 16-án virradt fel. Redfa meggyőzte a földi személyzetet, hogy ez alkalommal csurig töltsék fel a MIG-21 tankjait, majd alacsonyan, cikk-cakkban repülve, a radarok alatt jutott el gépével Izraelbe – családtagjait eközben a legnagyobb titokban szintén kimenekítették Irakból. A szovjet haditechnika büszkeségét hosszasan tanulmányozták az Egyesült Államokban is, amikor pedig a nem mindennapi trófea visszatért Izraelbe, a repülőgépet „007” jelzéssel vették lajstromba, utalásként a James Bond filmekre.
München
Sajnálatos módon az 1972-es müncheni olimpia legemlékezetesebb pillanatait vérrel és ólommal írták. Nem sokkal a játékok megnyitóját követően, szeptember 5-én a Fekete Szeptember elnevezésű terrorszervezet tagjai rajtaütést hajtottak végre az izraeli sportolók szállásán. Tizenegy izraelit ejtettek túszul, ketten azonnal meghaltak a tűzpárbajban. A német hatóságok által megszervezett és végrehajtott túszmentő akció csak betetőzte a tragédiát, hiszen a többi túsz is meghalt, de életét vesztette az öt túszejtő és egy német rendőr is.
A Moszad akciója a túszejtés megszervezőinek likvidálását célozta, számos, a Fatah, a Fekete Szeptember és a Palesztin Felszabadítási Front kötelékébe tartozó személlyel végeztek az izraeli ügynökök. A műveletsorozat egyes források szerint évtizedeken át zajlott, számos irodalmi alkotás és film is készült róla, a hajtóvadászat pedig csak részben járt eredménnyel. Bár a Moszad művelete a terrorista szervezetek aktivitását hosszú évekre visszavetette, a müncheni dráma kiagyalóját és az akció vezetőjét, Mohammad Daoud Oudeh-t soha nem sikerült kézre keríteniük.
Vérfürdő a kifutón – Entebbe
A hetvenes években egymást érték az ijesztő terrorista akciók, a közhangulatot pedig leginkább a polgári repülőgépek elleni támadások borzolták. 1976. június 27-én Athén repülőterén egy csoportnyi terrorista feljutott az Air France Tel Aviv-Párizs járatára, majd eltérítették a repülőgépet. A Népi Front Palesztína Felszabadításáért és a német Forradalmi Sejtek terroristái először Líbiába irányították a gépet, majd onnan Ugandába, Entebbébe repültek.
Jó okuk volt erre, Uganda elnöke, Idi Amin Dada ugyanis ellenséges viszonyt ápolt Izraellel, sőt, többször is méltatta a hitleri végső megoldás helyességét, ahogyan üdvözölte a müncheni túszejtők hősies bátorságát is. Idi Amin nemcsak engedélyt adott a landolásra, de az ugandai katonaságot is kirendelte az eltérített repülőgép védelmére.
A terroristák bebörtönzött társaik szabadon bocsátását követelték a civilek szabadságáért, majd a gép 154 utasát el is engedték, ám 94 izraeli továbbra is az őrizetükben maradt. Kijelentették, hogy sorban kivégzik őket, ha nem szabadulnak ki bajtársaik, akik többnyire izraeli börtönökben raboskodtak. A Moszad válaszul nagyszabású túszmentő akcióba kezdett „Jonatán” néven. Még javában folytak a tárgyalások a túszejtőkkel, de már köteléknyi repülőgép, fedélzetükön több száz fős felmentő csapat tartott Ugandába. Az egyik izraeli repülőgépen még egy, az Idi Amin Dada elnöki Mercedesének megfelelő típusú autót is elhelyeztek, hogy szükség esetén megtévesszék az ugandaiakat. A villámgyors, sebészi pontosságú akció július 4-én, hajnalban vette kezdetét.
Az izraeli túlerő alig hat perc alatt végzett az ugandai őrszemélyzet negyven tagjával és a hat terroristával. Továbbá megsemmisítették az entebbei repülőtéren állomásozó tizenegy darab vadászrepülőgépet is. Alig egy órával a kommandó érkezése után a túszok már egy repülőgépen ültek, épen és sértetlenül, majd felszálltak Entebbe véráztatta betonjáról. Az akciónak mindössze két izraeli halottja volt, egyikük a művelet parancsnoka, Jonatan Netanjahu, Benjamin Netanjahu miniszterelnök testvére volt.
Ellenméreg
A Hamász egyik alapítója, Khaled Meshaal 1997. szeptember 25-én kis híján találkozott a végzetével, amely Moszad ügynökök képében érkezett. Meshaal Jordánia fővárosában, Ammánban tartózkodott, amikor az izraeli titkosszolgálat ügynökei mérget fecskendeztek a testébe. A vezető azonnal elveszítette öntudatát, majd kómába esett. Halála pedig szinte biztosan bekövetkezett volna, ha maga Husszein jordán király nem lépett volna közbe a megmentésére. A gyorsan megkezdett tárgyalások eredményeként Husszein vállalta bebörtönzött Moszad ügynökök szabadon bocsátását, cserében pedig a méreg ellenszerét és a Hamász szellemi vezetőjének, Ahmed Yassin sejk szabadon bocsátását kérte. A fogolycsere létrejött, Meshaal pedig a gyors orvosi beavatkozás eredményeként életben maradt.
Végzet a szállodaszobában
Sokszor bebizonyosodott, hogy nincs olyan ország, ahol a Moszad ne tudna akcióba lépni. 2010 januárjában a Hamász katonai szárnyának vezetője, Mahmúd al-Mabhouh Dubajban tartózkodott, szállodai szobájában pedig Moszad ügynökök lepték meg. Mahmoúd al-Mabhouh előkelő helyen szerepelt az izraeliek körözési listáján, ő volt a felelős például egy 1989-ben lezajlott támadásért, amelyben izraeli katonákat raboltak el és gyilkoltak meg szervezetének tagjai.
A Hamász vezetőt a Moszad ügynökei elkábították, majd megfojtották. Miután holttestét megtalálták a dubaji hatóságok, azonnal nyomozás indult. Ennek során huszonhét személy ellen adtak ki körözést. Ők azonban akkor már nem tartózkodtak az országban, hamis európai útlevekkel már az akciót követő órákban elhagyták az országot. Dubaj rendőrfőnöke később megvádolta a Moszadot az akcióval, azonban Izrael tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz.
Halálos robbantás
A közelmúltban újabb Hamász vezető lelte a halálát – vélhetően Moszad akcióban. Ismail Hanija elsősorban Katarból és Törökországból irányította a Hamász tevékenységét, 2024 júliusában azonban Teheránba utazott, hogy részt vegyen Massoud Peseshikan új iráni elnök beiktatási ünnepségén.
A The Telegraph brit konzervatív napilap forrásai szerint a Moszad iráni biztonságiakat bérelt fel arra, hogy távirányítással működtethető robbanószerkezetet helyezzenek el annak a vendégházban a szobáiban. Oda, ahol Haniját kívánták elszállásolni.
Kiderült, hogy már májusban is terveztek ellene egy támadást Teheránban. Amikor Hanija részt vett a helikopter-balesetben elhunyt korábbi iráni elnök, Ebrahim Raisi temetésén. Azonban akkor lefújták az akciót, egyrészt a bombamerénylet akkor valószínűleg tömeges áldozatokkal járt volna, másrészt nem is kecsegtetett teljes sikerrel. Júliusban azonban nem merültek fel ilyen kétségek. Hanija elfoglalta az iráni Forradalmi Gárda számára kijelölt vendégházát Teherán északi részén, ahol a célzott bombarobbanás végzett vele.
