A makói vöröshagyma évtizedeken át a magyar mezőgazdaság egyik meghatározó terméke volt, mára azonban egyre bizonytalanabbá vált a hagyományos termesztés jövője. Bár a különleges ízű, magas szárazanyag-tartalmú hagyma iránt továbbra is van kereslet, az eredeti makói dughagymás technológiát egyre kevesebb gazdálkodó alkalmazza. A hungarikum alapanyagának előállításával mindössze 12 regisztrált termelő foglalkozik.
A hagyományos termesztésből származó vöröshagyma kilogrammonkénti ára elérheti a 600 forintot. A magasabb ár ellenére a minőséget előnyben részesítő vásárlók továbbra is keresik a terméket. A gazdálkodók helyzetét ugyanakkor nehezíti az aszály, az öntözés költsége, az importtermékekkel folytatott verseny és a hagyományos technológia jelentős munkaerőigénye.
A korábbi 11 ezer hektárból mára alig maradt valami
A makói hagymatermesztés egyik meghatározó időszaka az 1970-es évekre tehető. Akkoriban a vöröshagyma a térség mezőgazdaságának fontos pillére volt, termesztése pedig családok sokaságának biztosította a megélhetést. A hetvenes években mintegy 11 ezer hektáron termesztettek hagymát, napjainkra azonban az ország teljes vöröshagyma-termőterülete megközelítőleg 1500 hektárra csökkent – írja az Agroinform.
A visszaesés nemcsak a termelési volumenben, hanem a hagyományos termesztőkörzetek átalakulásában is megmutatkozik. Makó és környéke korábban szinte egyet jelentett a magyar vöröshagymával, mára azonban a nagyobb termelési központok más térségekbe helyeződtek át. Békés, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye szintén jelentős szerepet tölt be a hazai hagymatermesztésben.
A termelés földrajzi átrendeződése mellett a termesztéstechnológia is megváltozott. A gazdaságok egyre nagyobb arányban alkalmaznak magról vetett fajtákat és hibrideket, amelyek intenzív körülmények között nagyobb hektáronkénti termésmennyiséget biztosíthatnak.
Mindössze 100 hektáron maradt fenn a hagyományos makói hagyma
Az eredeti makói dughagymás termesztéstechnológiával előállított vöröshagyma területe napjainkra hozzávetőleg 100 hektárra zsugorodott. A hagyományos fajta egyre inkább a házikertekben és a kisebb családi gazdaságokban marad fenn, miközben a nagyobb területen végzett árutermelés szinte teljesen háttérbe szorult.
Fekete János, az Országos Hagyma Terméktanács elnöke szerint Makó környékén jelenleg mindössze négy-öt olyan termelő van, aki számottevő mennyiségben foglalkozik a hagyományos makói hagymával. A korábbi évtizedekben nem számított ritkaságnak, hogy egy-egy gazdaság 20 hektáron termesztett vöröshagymát. Napjainkban viszont már a két hektár körüli terület is jellemzőnek számít.
A változás különösen szembetűnő a térség múltját tekintve. Egykor Makón szinte minden harmadik háznál foglalkoztak valamilyen formában hagymatermesztéssel, amely a helyi gazdaság és a családok mindennapi életének szerves része volt. Mára mindössze 12 regisztrált termelőt tartanak nyilván, akik részt vesznek a hungarikum alapanyagának előállításában. A termelői létszám csökkenése így nemcsak gazdasági kérdéseket vet fel, hanem a hagyományos fajta és a termesztési tudás hosszú távú megőrzését is veszélyezteti.
Támogatással próbálják megmenteni a makói hagymát
A kedvezőtlen folyamatok ellenére akadnak biztató fejlemények is. Az Országos Hagyma Terméktanács kisebb összegű pályázati támogatáshoz jutott, amelyet mind a 12 regisztrált termelő között felosztottak. Fekete János szerint a támogatás elsősorban a fajtafenntartáshoz és a hagyományos termesztés folytatásához járulhat hozzá.
A makói hagyma megőrzése ugyanis jóval többet jelent egy mezőgazdasági termék előállításánál. A dughagymás technológia több generáción keresztül formálódott, és szorosan összekapcsolódott Makó térségének gazdasági és kulturális örökségével. A fajtafenntartásban részt vevő gazdálkodók munkája ezért különösen fontos: nélkülük a hagyományos termesztési gyakorlat fennmaradása is veszélybe kerülhet.
A támogatás önmagában ugyanakkor nem oldja meg az ágazat problémáit. A termelőknek továbbra is meg kell küzdeniük a magas előállítási költségekkel, a szélsőséges időjárással és a külföldi árukkal folytatott árversennyel.
A magyar hagyma már a hazai fogyasztást sem tudja fedezni
A vöröshagyma-termőterület visszaesése a magyar piac ellátásában is érezhető. A terméktanács elnökének tájékoztatása szerint a hazai termelés már csak a teljes magyarországi vöröshagyma-fogyasztás körülbelül felét képes biztosítani. Egyes időszakokban még kedvezőtlenebb a helyzet: előfordul, hogy az üzletekben értékesített vöröshagymának mindössze 20 százaléka származik magyar termelőktől.
A magyar fogyasztók ellátásában ezért meghatározó szerepet kap az import. A külföldi vöröshagyma jelenléte nem új jelenség: Magyarország európai uniós csatlakozását követően jelentősen megnőtt a behozatal, és a külföldi termékek azóta is folyamatosan jelen vannak a hazai kereskedelemben. Az import jelentős része Hollandiából, Spanyolországból és Olaszországból érkezik.
A nagy mennyiségben előállított külföldi hagyma komoly versenyt támaszt a magyar gazdálkodókkal szemben, különösen akkor, amikor az időjárás miatt a hazai termelők kisebb hozamot érnek el.
Az aszály miatt öntözés nélkül alig termett hagyma
Az idei termesztési szezon ismét megmutatta, milyen jelentős szerepe van a vízellátásnak a vöröshagyma termésbiztonságában. Azokon a területeken, ahol nem állt rendelkezésre öntözési lehetőség, rendkívül gyenge termést takarítottak be a gazdálkodók. Egyes öntözetlen táblákon szinte egyáltalán nem képződött értékelhető mennyiségű hagyma.
Ezzel szemben az öntözött területeken jóval kedvezőbb eredményeket értek el, és több gazdaságban megfelelő mennyiségű, jó minőségű termést sikerült betakarítani. Az öntözés így egyre inkább a gazdaságos hagymatermesztés alapfeltételévé válik, különösen azokban az évjáratokban, amikor a természetes csapadék nem biztosít elegendő nedvességet a növények fejlődéséhez.
A megfelelő vízellátás azonban nem csupán a kijuttatott víz mennyiségétől függ. A hagyma fejlődése szempontjából fontos a nedvesség egyenletes rendelkezésre állása, miközben a túlzott vízellátás a termés minőségét is ronthatja.
Nemcsak a szárazság, a túl sok csapadék is problémát okozhat
A vöröshagyma termesztése során különösen fontos a megfelelő vízháztartás fenntartása. Bár az öntözés mérsékelheti az aszály káros hatásait, a megfelelő időben érkező természetes csapadék sok esetben kedvezőbb lenne a növény számára.
A termelőknek ugyanakkor arra is figyelniük kell, hogy a túlzott nedvesség ne rontsa a betakarított áru minőségét. A nagy mennyiségű csapadék kedvezőtlenül befolyásolhatja a hagyma állapotát, és növelheti a minőségromlás kockázatát.
A termesztés sikerességét ezért nemcsak az határozza meg, mennyi víz áll rendelkezésre, hanem az is, hogy a csapadék mikor és milyen eloszlásban érkezik. A szélsőséges időjárás miatt egyre nehezebb kiszámítható terméseredményekkel tervezni, ami különösen érzékenyen érinti a hagyományos makói hagymát termesztő kisebb gazdaságokat. Egy gyenge termésű év számukra jelentős anyagi veszteséget okozhat.
A nagy hozamú hagymafajtákkal nehéz versenyezni
A hagyományos makói vöröshagyma piaci helyzetét tovább nehezíti, hogy a korszerű nagyüzemi termesztésben alkalmazott, magról vetett fajták jelentős termésmennyiség elérésére képesek. Magyarországon is termesztenek olyan nagy hozamú vöröshagymákat, amelyek megfelelő körülmények között hektáronként 700–800 mázsa termést adhatnak. Ez 70–80 tonnás hektáronkénti hozamnak felel meg.
A hagyományos makói vöröshagyma esetében korábban akár 400 mázsás, vagyis 40 tonnás hektáronkénti termés is előfordult. Aszályos évjáratokban azonban ennél lényegesen kisebb hozamot érhetnek el a gazdálkodók. Fekete János szerint ilyen időjárási körülmények között a termésmennyiség hektáronként 250 mázsa alá is csökkenhet.
A nagy hozamú fajták és a hagyományos makói hagyma közötti különbség a termelési költségekben és az értékesítési lehetőségekben is megmutatkozik. A hagyományos fajta termesztése jelentős ráfordítással jár, miközben az elérhető termésmennyiség nem mindig elegendő ahhoz, hogy a gazdaságok megfelelő jövedelmet érjenek el.
Hektáronként 200 mázsa alatt már veszteséges lehet a termesztés
A makói vöröshagyma termesztésének gazdaságosságát alapvetően meghatározza a hektáronkénti hozam. A terméktanács elnöke szerint a jelenlegi költségviszonyok mellett azok a termelők, akik hektáronként 200 mázsánál kevesebb hagymát takarítanak be, veszteséges évre számíthatnak. Ez 20 tonnás hektáronkénti termésnek felel meg.
A gazdálkodóknak számos költségtényezővel kell számolniuk, a szaporítóanyag előállításától kezdve a talajművelésen és a növényápoláson át egészen a betakarításig. A hagyományos dughagymás technológia különösen nagy odafigyelést és jelentős munkaráfordítást igényel.
A magas termelési költségek miatt a gazdálkodók nehezen tudnak alkalmazkodni ahhoz az árversenyhez, amelyet a nagy mennyiségben előállított, sok esetben kedvezőbb önköltségű hagymafajták és az importtermékek teremtenek. Emiatt a makói vöröshagyma termesztése egyre kevesebb gazdaság számára jelent kiszámítható megélhetést.
A 600 forintos ár ellenére is keresik a makói hagymát
A hagyományos makói vöröshagyma egyik sajátossága, hogy magasabb értékesítési ára ellenére is megvan a maga vásárlóközönsége. A kilogrammonkénti 600 forintos ár jelentősen meghaladhatja a tömegtermelésből származó hagyma egyes piaci árait, a fogyasztók egy része azonban hajlandó többet fizetni a megszokott ízért és minőségért.
A termék iránti kereslet azt mutatja, hogy a hagyományos makói vöröshagyma számára továbbra is létezhet olyan piac, ahol a vásárlók nem kizárólag az ár alapján döntenek. A termelők számára ugyanakkor kulcskérdés, hogy a magasabb eladási ár képes-e ellensúlyozni a termesztés többletköltségeit és a kedvezőtlen időjárásból eredő terméskiesést.
A makói hagyma jövője ezért nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e megőrizni a hagyományos termesztés gazdasági alapjait, és biztosítani a fajtafenntartásban részt vevő gazdálkodók munkájának folytatását. A jelenlegi helyzet figyelmeztető: miközben a makói vöröshagyma továbbra is keresett és elismert magyar termék, az előállításával foglalkozó termelők száma rendkívül alacsony szintre csökkent.
A mindössze 12 regisztrált termelő tevékenysége így nem csupán a hagyma piaci jelenlétéről, hanem egy különleges magyar mezőgazdasági hagyomány fennmaradásáról is szól.
