A 70-es évek Táncdalfesztiváljainak egykori csillaga eldöntötte, hogy soha többé nem lép színpadra, nem is hiányzik neki, ráadásul mindes tévés szereplést visszautasít. Nem nézi jó szemmel azt, ami mostanában különböző kereskedelmi csatornákon lát.
Mátrai Zsuzsának köszönhetjük a Látod ez a szerelem, az Elhagytál, a Könyörögni nem fogok és az Útban hazafelé című slágereket, mégsem sikerült soha bekerülnie a dobogós helyezettek közé. Ennek ellenére a mai napig szép számmal akadnak rajongói. Nem csoda, hogy oly’ sokan felköszöntötték tegnap a 81. születésnapja alkalmából.
„Rengetegen gratuláltak, reggeltől estig csörgött a telefonom, és válaszoltam az üzenetekre a Facebookon. Nagyon jól esik, hogy még emlékeznek rám és ennyien szeretnek. Sokszor kérdezik, hogy mikor láthatnak újra fellépni, de nem vállalok már ilyesmit. 50 év elég volt, rengeteget dolgoztam, nem is értem így visszanézve hogy bírtam. Az biztos, hogy többé nem lépek színpadra” – kezdte az AcNewsnak Mátrai Zsuzsa, aki nem csak koncertet nem vállal már, hanem tévés szereplést sem.
„Egyszerűen elegem van a médiából. A televíziót sem kapcsolom már be. Kikérem magamnak, ami ott folyik. A mi időnkben még nagy dolog volt, hogy valaki képernyőre került, manapság már csak jött ment senkiket látok. Megváltozott a világ” – fogalmazta meg éles kritikáját az egykori táncdalénekesnő, majd vidámabb témára terelte a szót.
„A születésnapomat majd holnap fogjuk ünnepelni, a barátokkal elmegyünk egy ünnepi ebédre valamelyik étterembe. Aktív életet élek, jövök-megyek utazgatok, nem unatkozom. A szeptembert pedig már nagyon várom, akkor jön haza a fiam, a felesége és az unokáim. Ők kint élnek Amerikában, 3 éve nem ölelhettem őket magamhoz. Pont a járvány előtt az utolsó pillanatban voltam kint náluk, azóta csak skype-on tartjuk a kapcsolatot” – ecsetelte lapunknak, ezek után pedig megosztotta velünk, hogy ha már a színpadon nem is, otthon még dalra szokott-e fakadni.
„Néha a rajongók küldenek nekem régi felvételeket, amin éneklek. Rengetegszer előfordul, hogy én azokra az alkalmakra nem is emlékszem. El nem tudom képzelni, honnan szerzik be őket. Furcsa, de jó érzés visszanézni az egykori önmagamat. Néha még dúdolok is mellé, hogy tudjam, emlékszem-e még azokra az időkre…”
