A pekingi temetésen Hszi Csin-ping elnök és az ország több vezetője is részt vett, miközben a kormányzati épületeken félárbocra eresztették a zászlókat. Zhu-t a magas rangú tisztviselők számára fenntartott Babaoshan Forradalmi Temetőben hamvasztották el.
Zhu 1998 és 2003 között volt Kína miniszterelnöke, és az ország egyik legjelentősebb gazdasági reformereként tartják számon. Jiang Zemin elnökkel együtt olyan időszakban vezette Kínát, amikor az ország gyors gazdasági növekedést produkált, 2001-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez, és egyre szorosabban kapcsolódott a világgazdasághoz.
Halála azonban nemcsak egy korábbi vezető előtt tisztelgést váltott ki, hanem erős nosztalgiát is egy olyan korszak iránt, amelyet sok kínai ma a nagyobb nyitottsággal, gazdasági lehetőségekkel és közvetlenebb vezetői kommunikációval azonosít. Zhu ismert volt szókimondó stílusáról és száraz humoráról, ami éles kontrasztot jelent a Hszi Csin-ping alatti, jóval szigorúbban ellenőrzött politikai kommunikációval.
A kínai hatóságok közben igyekeznek kordában tartani a Zhu halála körüli online diskurzust. Több, a reformkorszakot méltató bejegyzést eltávolítottak a közösségi médiából. Ennek hátterében az állhat, hogy a korábbi vezetők iránti tömeges gyász Kínában korábban politikai tiltakozásokhoz is vezetett.
Zhu halála egy olyan időszakban történt, amikor Kína gazdasága lassabban növekszik, az ingatlanpiac problémákkal küzd, magas a fiatalok munkanélkülisége, és az ország demográfiai kihívásokkal néz szembe. Emiatt a korábbi, gyors fejlődést és növekvő életszínvonalat hozó évek iránti nosztalgia különösen erősen jelenik meg.
Hszi Csin-ping eközben azt hangsúlyozza, hogy a korábbi vezetők öröksége a jelenlegi rendszerben folytatódik. A Zhu és Jiang korszakát idéző megemlékezések azonban azt is megmutatják, hogy sok kínai számára egy olyan korszak emléke vált fontossá, amikor még erősebbnek tűnt a hit abban, hogy a jövő mindenki számára jobb lehet.
(via)
