Közeleg a halloween, a szellemek és kísértethistóriák ideje. Ilyenkor fogékonyabbak vagyunk a borzongásra: egy nesz az üres szobában vagy egy különös árnyék is könnyebben megmozgatja a képzeletünket. De mi történik, amikor valaki egészen biztos benne, hogy nincs egyedül – pedig senki sincs mellette? Ezt a különös tapasztalatot vizsgálta Ben Alderson-Day és kutatócsoportja a Psychological Medicine folyóiratban megjelent tanulmányában.
Három internetes felmérésben összesen 206 ember vett részt. Az első csoportban a lakosságból toborzott jelentkezők között hanghallásról és pszichózisról beszámolók is voltak. A másodikba spirituális meggyőződésű emberek, a harmadikba állóképességi sportokat vagy magányos tevékenységeket végzők kerültek.
A beszámolókban a láthatatlan jelenlét olykor konkrét személyhez kötődött. Máskor inkább csak az érzés maradt: valaki figyeli vagy követi az érintettet. Ez utóbbi különösen a sportolók csoportjára volt jellemző.
A találkozások nem mindig voltak ijesztőek. Egyesek vigasztalónak élték meg őket, és mindhárom csoportban akadtak a gyászhoz kapcsolódó történetek. Elalváskor és ébredéskor is előfordult a különös jelenlétérzés.
A kutatók összességében több hasonlóságot találtak, mint különbséget. Ez arra utalhat, hogy az eltérően értelmezett élmények mögött részben közös folyamatok állnak. A kérdőíves vizsgálat azonban nem bizonyította, hogy minden esetnek ugyanaz az oka.
A jelenséget a szakirodalom „érzett jelenlétként” írja le. Összefügghet az alvás és ébrenlét határállapotaival, alvási bénulással, megterheléssel vagy a saját test érzékelésének zavaraival is. Önmagában egy ilyen tapasztalat nem jelent pszichiátriai betegséget.
A beszámolók a megélők számára nagyon is valóságos élményt rögzítenek. Azt viszont nem igazolják, hogy valóban egy szellem állt mögöttük.
