Sokan viccnek tartják, de tényleg létezik a fesztivál utáni depresszió.
Pumped Gabo nemrégiben az Untold Fesztiválon bulizott hosszú napokon keresztül Erdélyben. A féktelen partikról természetesen jó párszor posztolt az Instagram-oldalára, és jól látszott, mennyire felhőtlenül érzi magát. Csakhogy, amikor vége lett az egésznek és visszatért Magyarországra, nem várt dolog történt vele. Egyrészről megfertőződött a koronavírussal, ami miatt sokáig otthon maradt egyedül a saját gondolataival, másrészt ez idő alatt kialakult nála a depresszió egy bizonyos fajtája.
„Életem egyik legjobb fesztiválozásán vagyok túl, már nagyon hiányzott ez a közeg. De most, hogy itthon vagyok, nagyon rám tört a depresszió. Borzalmas napokon vagyok túl. Megfertőződtem ugye a Coviddal, másfél hétig itthon voltam, nem találkozhattam senkivel, még a terembe se járhattam. Rosszkedvű vagyok, fesztivál utáni depresszióm van. A pacek is most nagyon lent van, de visszatérek, ígérem” – számolt be Gabó.
Sokan most azt hiszik, hogy ez az egész butaság, és ez a jelenség nem is létezik, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. A poszt-feszt nagyon is valóságos jelenség. Minderről Reid Barton-Golden írt a könyvében Dr. Rob Gardner szociológus segítségével. Az emberek az emberi történelem nagy részében kis törzsekben, kommunákban, falvakban éltek, és igazából csak az elmúlt 300 évben lakunk nagyvárosokban. Ezért pedig szeretnénk valamit visszamenteni ebből a régmúltból, tudatosan vagy öntudatlanul, a fesztiválélmény pedig éppen megfelelő erre.
„Izgalmas azonban, hogy ezzel a közösségbe vágyakozással együtt hadakozik a mélyen gyökerező individualizmus, ami a fesztiválok egyik legalapabb alapja: ezek a helyek az önkifejezés színpadaivá válnak, mindenki felölti azt az arcát, amit a szürke mindennapokban nem mer vagy akar, amit a társadalmi normák miatt elnyom. Egy fesztiválon mindenki bármit tehet, és ezért nem kap kiközösítést. És amikor hazaérünk, jön a poszt-feszt depresszió. Amikor elhagyod a terepet, hirtelen szembesülsz az olyan limitekkel, mint a család, meló, iskola, és azzal, hogy az emberek elvárják, hogy egy bizonyos módon viszonyulj hozzájuk, ami sokkal kevésbé szabad. És ez valóban arcon tud csapni keményen. Az emberi kapcsolatok nem csak a túléléshez szükségesek, de a lelki egészségünkhöz is. Saját magunkról ugyanis mások visszacsatolása által alkotjuk a képet. Egy fesztiválhelyzetben pedig csak pozitívat kapunk másoktól, senki nem kritizál, az emberek szabadon lépnek interakcióba. De amikor a fesztivált elhagyod, ez is ottmarad” – mondta Gardner professzor.
