Bár a boltok polcai roskadoznak a húsvéti finomságoktól, a sonka, a tojás és a torma piaca jóval összetettebb képet mutat 2026-ban. A háttérben export, import és költségnövekedés egyaránt formálja az árakat és a kínálatot.
A helyzetről Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője beszélt, aki szerint sonkából ugyan lenne elegendő hazai alapanyag, de a jobb minőség gyakran külföldre kerül.
„Mennyiségi értelemben Magyarország képes lenne ellátni saját magát, a jobb minőségű alapanyag és késztermék azonban gyakran külföldre kerül.”
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a minőségi húsok jelentős részét exportálják – főként Németországba –, miközben a boltokba olcsóbb, gyakran gyorspácolt importtermékek érkeznek. Ezek alacsonyabb árukkal a pénztárcára érzékenyebb vásárlókat célozzák.
Az árakat egyelőre mérsékli, hogy a húsvétra szánt sonkák többsége még a tavalyi, olcsóbb alapanyagból készült, így az idei drágulás hatása még nem jelent meg teljes mértékben.
A tojás esetében már bonyolultabb a helyzet. A korábbi áremelkedést főként a madárinfluenza okozta, amely Európa-szerte visszavetette a termelést. Bár a helyzet javult, Magyarország továbbra sem önellátó.
„Magyarország jelenleg csak 80-82 százalékban önellátó tojásból, vagyis folyamatos importra van szükség” – emelte ki a szakértő.
Az árakat egyszerre több tényező befolyásolja: az import lefelé húzza, míg az adók és költségek felfelé tolják azokat.
A három húsvéti alaptermék közül a torma helyzete a legstabilabb. Magyarország ebben az ágazatban erős, a termelés meghaladja a belföldi igényeket, így jelentős exportőrnek számít.
Ez azonban azt is jelenti, hogy a hazai árak erősen függnek a nemzetközi piactól és az árfolyamtól. Ha a forint gyengül, az export még vonzóbbá válik, ami a belföldi árakat is feljebb tolhatja.
Összességében tehát hiába tűnik bőségesnek a kínálat, a húsvéti asztalra kerülő ételek mögött egy érzékeny, sok tényezőtől függő rendszer áll.
