Hobo ismét gondoskodott róla, hogy ne maradjon csend körülötte. Egy karácsonyi, kolozsvári interjúban olyan magabiztossággal osztotta ki a magyar blues világát, mintha rajta kívül legfeljebb statiszták léteznének. A nyers őszinteség ezúttal sokaknál inkább nagyképűségként csapódott le, és még a hűséges rajongók közül is többen felszisszentek.
A hamarosan 80 éves zenész az interjúban elmondta, új zenekart alapított, fiatal muzsikusokkal, akiket arra ösztönöz, hogy magyar nyelven énekeljenek. Eddig rendben is lenne, ám Hobo itt nem állt meg.
„Ez szerintem nagyon fontos dolog. Ha valaminek sikere van bluesban Magyarországon, az nem a blues sikere, hanem az enyém” – jelentette ki, majd ugyan megjegyezte, hogy ez szerinte szomorú, de ez a látszólagos önkritika kevés volt ahhoz, hogy enyhítse a mondat élét. A folytatás pedig olaj volt a tűzre.
„Deák Bill Gyula nem szerző. Tehát ő azokat énekelte, amiket a Póka Egon meg én írtam neki a Hobo Blues Bandben vagy a szólólemezein. Ő nem tud számokat írni. Sokan vannak így, akik nem tudnak számokat írni. Olyanok, akik magyarul bluesszámokat írnának, nincsenek. Mások nem követték ezt a dolgot” – sorolta Hobo, miközben gyakorlatilag egy mozdulattal söpörte le az asztalról a hazai blues több ismert és elismert alakját, Ferenczi Györgytől Török Ádámon át egészen Fekete Jenőig.
Nem meglepő módon az interjú komoly indulatokat váltott ki a kommentmezőkben. A legtöbb hozzászólás Deák Bill Gyula védelmében született, és nem bántak kesztyűs kézzel Hobóval.
„Hobo ki ne találd, hogy Bill egy senki, mert nem ír dalszöveget. Annyi azért kijár neki, hogy Magyarország egyik legjobb énekese. Ha ő nem lenne, te sem lennél sehol. A HBB azért lett az, ami, mert volt egy olyan énekese, mint a Bill (a király). Ne felejtsd el honnan indultál.”
„Atyaég, Hobo! Mivé lettél?”
„Minden szava igaz, Bill nélküle még a hős utcába nyomná.”
„Hobo meg Póka nélkül elmehetne a p*ba.”
„Nálunk tényleg nem tudott megkapaszkodni ez a műfaj. Én viszont mai napig hallgatom, és nem röstellem kimondani, miattad.”
„Billen kívül van még egy-két bluesénekes, nekik is Hobo és Póka írt mindent?”
„Laci, fontos az alázat és a szerénység is! Kortól független! És elismerni másokat is!”
„Nem szerény, viszont hiteles. Nem véletlenül ő a Hobo!”
A vita tehát adott: egyesek szerint Hobo csak kimondta az igazságot, mások szerint viszont sikerült egy egész műfajt és annak szereplőit maga alá rendelni.
