Komoly felháborodást váltott ki Kozsóból a Hello 2026 megjelenése. A ShyGys legendás dalának új változatáról állítása szerint csak utólag értesült, és sem engedélyt nem kértek tőle, sem a klipforgatásra nem hívták meg. Az ügyre néhány nap hallgatás után reagált a közösségi oldalán.
A Hello 2026 tavaly év végén jelent meg, és nemcsak címében utal az eredeti slágerre. A feldolgozásról a dal zenéjét és szövegét is jegyző Kozso csak a megjelenés után szerzett tudomást. Úgy érzi, ez nemcsak emberileg, hanem szakmailag is elfogadhatatlan, hiszen szerinte a szellemi tulajdonát használták fel a beleegyezése nélkül:
„Napok óta csöng a telefonom. Újságírók keresnek, újra és újra, és láthatóan nem értik, amikor azt mondom, nem szeretnék nyilatkozni. Nem azért, mert ne lenne véleményem, hanem mert ez a történet számomra érzékeny. Érzelmileg is, anyagilag is. És mert hiszek abban, hogy nem minden kérdésre kell azonnal válaszolni.
Őszintén szólva, nem is akartam beleszállni abba a találgatásba, hogy miért nem hívtak meg annak az együttesnek a videoklipjébe, amely egy olyan dalból készült, amelynek a zenéjét és a szövegét is én írtam. Egy dalból, amely milliók számára lett egy korszak ikonikus slágere. Ez nem az a téma, amiben jóízűen lehet vitázni. És nem is elegáns.
Gondolkodtam rajta, van-e egyáltalán értelme megszólalni. Végül a kedvesem biztatott arra, mivel látta rajtam, hogy nekem mennyire fáj, és ha már a téma szárnyra kapott és engem is magával rántott, akkor itt tegyem meg, a saját oldalamon, nyugodtan, minden indulat nélkül. Úgy, ahogyan egy alkotó beszél, aki már nem bizonyítani akar, hanem egyszerűen rendet tenni a gondolataiban.
Kevesen vannak, akik valóban formálták a magyar poptörténelmet. És még kevesebben, akiknek a dalai évtizedek múltán is élnek, újra megszólalnak, új jelentést kapnak. Nem véletlenül. Ha ez nem így lenne, ma nem dolgoznák fel őket újra és újra. Ez számomra nem vita tárgya, hanem az élet egyik nagy ajándéka.
Ha annak idején nem írom meg a ShyGys-nak a Hello-t, ma nem lehetne ezzel a dallal indítani az évet. Ez egy egyszerű tény. És miközben van benne fájdalom, van benne büszkeség is. Mert egy dal akkor válik igazán naggyá, amikor már nem csak a szerzőjéhez tartozik, hanem mindenkihez.
Az elmúlt évtizedekben sok előadóval dolgoztam együtt. Zámbó Jimmytől Delhusa Gjonon át Sípos F. Tamásig, Szulák Andreától Gergely Róbertig. Velük mindig kölcsönös tiszteletben, emberi hangon zajlott a munka, amikor dalt kaptak tőlem. Soha nem volt köztünk konfliktus, csak közös alkotás.
És ott voltak / vannak azok az együttesek is, amelyeknek nemcsak dalaikat írtam, hanem producerként felépítettem őket.
Életet adtam nekik: Shygys, Picasso Branch, Bestiák, A Két Zsivány, Alvajárók, Dina, Akt, All4Love, Taboo, Calypso, Jukebox Babiez, West Company, Take on Me, és még sokan mások. Mind egy-egy korszak az életemből.”
Ezek az előadók az általa írt dalok révén jutottak el a színpadokra és a közönséghez. Bár sok formáció időközben átalakult, Kozso szerint a név, a dal és az alapok továbbra is az ő szellemi tulajdonát képezik.
Hangsúlyozta, hogy a szellemi tulajdon ugyanolyan védelemre szorul, mint bármely más érték, és a felhasználáshoz megállapodás szükséges. Állítása szerint mindig nyitott volt az egyeztetésre, ám ez most elmaradt.
A poszt végén csalódottságát és fájdalmát sem titkolta:
„Fáj még, ha néha felhívsz. Most még ennyit se kaptam. Egy hívást. Egy meghívást. Egy megemlítést. Egy előzetes engedélykérést. Sajnálom, hogy ezek az emberek nem ismerik a gesztus fogalmát. Ahogyan az emberi tisztességet sem. Ez van. Nem a Te hibád.” – zárta gondolatait az énekes-dalszerző-producer.
