Putyin kétnapos látogatáson tartózkodik Kínában, és nagy kereskedelmi delegációt vitt magával. Ez az első hivatalos tengerentúli útja az ötödik ciklusra történő újraválasztását követően – néhány nappal azután, hogy egy civil közgazdászt nevezett ki az orosz védelmi minisztérium élére.
Bár Kína Oroszország legfontosabb piaca, Putyin nem csak gazdasági támogatásért gürcöl Hszi Csin-pingnél, hanem stratégiai kapcsolatot is épít.
„A két állam nem azért szövetséges, mert valamilyen különleges kulturális vagy ideológiai rokonságban állnak egymással; sokkal inkább a régi mondás alapján jöttek össze, miszerint ’az ellenségem ellensége a barátom’. Partnerségük nagyrészt gyakorlatias – a kemény hatalom elvein alapul és mentes az ideológiai színleléstől vagy pózolástól. Ebben a reálpolitikai összehangoltságban mindkét fél úgy véli, hogy többet nyerhet a további együttműködéssel, mint amennyit veszíthet” – írta szerdán Chels Michta, az Európai Politikaelemzés Központjának (CEPA) munkatársa.
Putyin nem nyerhet és nem veszíthet
Oroszország gazdasága ellenálló maradt a több mint két éve tartó nyugati szankciókkal szemben, részben az állami támogatások és a háborús termelés fellendítésének köszönhetően. Egy közgazdász odáig ment, hogy azt mondta, Oroszország gazdaságát annyira hajtja a háború, hogy nem engedheti meg magának, hogy nyerjen vagy veszítsen a konfliktusban.
Közben persze Oroszország egyre inkább függővé vált Kínától. A kétoldalú kereskedelem tavaly rekordszintet ért el, 240 milliárd dollárt – 26%-os ugrás ez az egy évvel korábbi 190 milliárd dollárhoz képest.
A kereskedelem fellendülése azonban inkább Kína érdekeit szolgálta, mint Oroszországét, mert Moszkvát egyre inkább alárendelt helyzetbe hozta – jegyezte meg Michta. Oroszország most nyersanyagokat exportál Kínába, míg Kína késztermékeket, különösen autókat – ez utóbbit az orosz autógyártás rovására.
Geopolitikai puccs
Putyin kínai napirendjének egyik legfontosabb pontja tehát az lenne, hogy rávegye az országot, hogy támogassa a Szibériából Kínába tervezett földgázvezetéket, mivel Oroszország a szankciók miatt elvesztette európai piacát. Azzal, hogy nagy mennyiségű olcsó gázt ad el Kínának, Oroszország potenciálisan szorosabb geopolitikai szövetségbe kötheti Pekinget.
Kínát meggyőzni arról, hogy a háború alatt elkötelezze magát egy ilyen nagy projekt mellett, geopolitikai puccs lenne Moszkva által, demonstrálva a Nyugatnak és a globális Délnek, hogy a háború ellenére képes elmélyíteni energetikai kapcsolatait Kínával – állítják egyes energetikai elemzők.
Kínának azonban valójában nincs szüksége több gázra a 20-30-as évek közepe előtt, így az idő Peking oldalán áll.
Kína a háború folytatásával többet nyerhet
Peking békét sürgetett Ukrajnában, és tavaly egy – az elemzők szerint homályos – javaslatot tett erre vonatkozóan. Mások szerint azonban Kína többet nyerhet a háború folytatásával.
„Az, hogy Amerika továbbra is támogatja Kijevet – és így Oroszország nem tudja rövid időn belül biztosítani a megszerzett előnyeit – valójában Peking érdeke. Az amerikai támogatás megszüntetése Kína ellen hatna, mivel Ukrajna összeomlása megállítaná – vagy legalábbis lassítaná Moszkva lecsúszását a Pekingtől való vazallusi függőség felé” – írta a CEPA munkatársa.
Peking úgy döntött, hogy Oroszország támogatása megéri a Nyugat bármilyen megtorlását. Az egyre inkább függővé váló Oroszország képes lehet felajánlani Pekingnek a posztszovjet korszakban kifejlesztett kulcsfontosságú haditechnológiát, ami segíthet Kínának hatalmas előrelépéseket tenni az ágazatban. Annak ellenére, hogy megpróbálják egymást felülmúlni, Oroszország és Kína egyre szorosabb kapcsolata problémát jelent a Nyugat számára – olvasható a Business Insider cikkében.
„Jelenleg az autokratikus hatalmak közötti egység az elmúlt évtizedek legszorosabb kapcsolatát hozta létre. Kína és Oroszország egyre inkább egy nagyhatalmi szövetségre emlékeztető partnerséget kovácsol” – írta Michta.
Peking Oroszországnál előrébb lát. Egy sokkal ambiciózusabb projektet követ, amelynek célja a globális rend alapjainak megváltoztatása egyszer s mindenkorra véget vetve a világméretű nyugati uralom korszakának.
