Október 31-én jelenik meg Till Attila új filmje, az És mi van Tomival?, aminek kapcsán a Pepita Magazinnal beszélgetett. A film témája ugyanis nem áll távol a rendezőtől. A történet szerint ugyanis egy AA (Anonim Alkoholisták) csoport két tagja útnak indul, hogy megkeresse a harmadikat, akiről napok óta nincsenek információk. Persze maga a történet fiktív, azonban a téma nem áll messze Tillától sem. Hiszen ő is alkoholistának vallja magát.
Ki az alkoholista?
„Ebben a filmben nagyon sok olyan pillanat van, amit végül is a saját életemből merítettem. Ha nem is pontosan az történt velem, de mégis közöm van hozzá, hiszen magához a problémához én is értek. Ez a film már nem az ivó alkoholistákról szól, hanem azokról, akik a leszokás nehéz útján járnak. Az embereket megkísérti az alkohol. Van, aki visszaesik, van, aki nem. De folyamatos küzdelem van azért, hogy ne.” – mesélte Till Attila.
A műsorvezető kitért arra is, hogy van-e különbség alkoholista és nagyivó között. Illetve, ha van is, akkor számít-e egyáltalán. „Ez egy nagyon nehéz kérdés, erről a szakemberek is vitatkoznak. Én szerintem az alkoholista olyasmi ember, aki annyira alkoholfüggő, akit napi szinten erős szorongások gyötrik a szer nélkül és kizárólag a piával tud igazán működni. Az ivási szokásai meglátszanak a családi, baráti és egyéb kapcsolatán, a munkahelyi viszonyain. Tehát problémát okoz neki. De valójában sokfajta alkoholista van. Nálam is érdekes a kérdés. Lehet, hogy én is csak nagyivó vagyok, voltam? Mi egyáltalán a nagyivó és az alkoholista között a különbség? Előbbi talán az, aki, ha iszik, rosszul iszik. Rosszul hat rá a pia, nem tudja abbahagyni. Én is ilyen voltam. Személyiségváltozáson mentem keresztül, túlpörögtem, meghülyültem, minden volt. De ha nem ihattam, akkor nem voltam rosszul. De mégis alkoholistának vallom magam, mert közben volt belőle annyi problémám, hogy éreztem, nem jó ez így. De lényegében mindegy is, hogy valaki alkoholista vagy nagyivó. Ha voltak belőle problémáid, nem? A gond az, ha valaki nem vallja be, hogy valami nincs rendben. És nagyon sok ember nem tud ezzel szembenézni, nem vallja be önmagának sem.” – folytatta.
Nincs olyan, hogy csak három sör
A probléma pedig a rendező szerint pont itt kezdődik. Hogy sokan nem vallják be saját maguknak se, hogy valami nem stimmel. Nem akarják, vagy nem merik, hiszen az alkoholista kifejezés egy megbélyegzéssel jár. „Nem kell neki, hogy még ujjal is mutogassanak rá, hogy senkiházi szemét alkoholista. Ez egy érdekes, nehéz dolog. Egy hosszú út. De ha valaki valójában már gyűlöli az életét és változtatni szeretne, akkor elengedhetetlen a szembenézés és az ital teljes elhagyása. Nincsenek átmenetek, hogy jó mostantól, bevallottam, hogy az vagyok, jártam terápiára és mindenhova, mostantól tudok csak három sört inni ebéd után vasárnap. Nem, ilyen sose következik be. Ezt kell felismerni, belátni. És ebben segítenek a különböző csoportok, gyűlések. Mert a végén valahogy mégiscsak jobb lesz, annak ellenére is, hogy ezek először félelmetesnek tűnnek. A végén ezek azok a dologok, amik segíteni fognak neked.” – zárta a gondolatmenetet Till Attila.
