Az észak-tengeri vörösbegy, más néven a Prionotus carolinus egy nem mindennapi hal. Az óceán fenekén vonszolja magát végig lábszerű uszonyaival. A Sciencealert most arról számolt be, hogy kutatók egy csoportja megfejteni véli azt, hogy miért is közlekedik halakhoz mérten szokatlanul a tengeri vörösbegy.
Ízlelő lábak
Azt már egy ideje sejtették a tudósok, hogy a helymeghatározást segíti ez a technika, azonban a jelek szerint egyúttal azt is lehetővé teszi a hal számára, hogy „megízlelje” azt, amire rátalál táplálék után kutatva. Ez pedig magyarázatot adna arra, hogy miért is követik más tengeri élőlények olyan lelkesen ezt a halat, a maradékot keresve. Pont ez a furcsa játék késztette egyébként a kutatócsoportot arra, hogy közelebbről is megvizsgálják a Prionotus carolinust. Végül laboratóriumi körülmények között figyelték meg a kagylók után kutató lényeket. Ekkor derült ki, hogy az akvárium homokos padlóján felváltva szeretnek úszkálni és sétálni. Időnként pedig megállnak kaparászni, hogy megkeressék az elrejtett élelmet.
Az elrejtett táplálékot a lábaikon lévő érzékelő papillákkal találják meg, amik a nyelvünkhöz hasonlóan tele vannak ízlelő receptorokkal. Az állat genomjának mélyebb vizsgálata során a kutatócsoportnak sikerült megtalálnia az e különleges függelékek kialakulásáért felelős géneket is. Egyúttal pedig rájöttek, hogy hogyan fejlődhetett ki ez a Prionotus carolinus egyes fajtájinál, míg másoknál nem. A Prionotus evolansnak is vannak példának okáért lábai, azonban a tengeri vörösbegyek ezen fajtája azt csak járásra használja. Nem érzékeli vele az ételt a carolinusszal ellentétben.
Emberi gének a halakban
A kutatók megállapították, hogy az „ízlelőlábú” fajok csak néhány helyen fordulnak elő. Ez arra utalhat, hogy az érzékszervi alkalmazkodás evolúciós szempontból új keletű lehet. Mi több, az ezért felelős gének számos más fajjal, köztük az emberi végtagfejlődéssel is mutatnak egyezért. „Ez egy olyan hal, amely ugyanazokat a géneket használva növesztett lábakat, amelyek a mi végtagjaink fejlődéséhez is hozzájárulnak. A lábakat a zsákmány megtalálására kezdte el használni, ugyanazokat a géneket igénybe véve, amelyek segítségével az emberi ízlelés létrejött. Ez elég vad.” – mondja Nicholas Bellono, a Harvard Egyetem sejtfiziológusa.