Tudományos fikciónak hangzik, de valóság: a zimbabwei killifisch (killihalak) víz nélkül is képesek életben maradni. Ez az egyetlen módja annak, hogy egyáltalán létezzenek. A mozambiki tavak ugyanis, ahol a hal él, az esős évszakban megtelnek, de a hónapokig tartó szárazság idején teljesen kiszáradnak. Eközben az embriók beássák magukat a száraz iszapba. Az úgynevezett „diapauza” során leállítják saját fejlődésüket, és így élik túl a szárazságot. Amikor a víz akár nyolc hónap elteltével visszatér, az embriók minden gond nélkül tovább fejlődnek felnőtt halakká.
A kutatók évek óta próbálják kideríteni, hogyan sikerül az embrióknak szüneteltetni az életüket. Ez az emberi öregedést is lassíthatná – írja a blick.ch.
Leegyszerűsítve, az öregedési folyamat akkor következik be, amikor a sejtosztódás során hosszú évek alatt felhalmozódnak a hibák. Ha sikerül kideríteni, hogyan sikerül a gyilkos halak embrióinak hosszú ideig megőrizniük sejtjeiket, az támpontokat adhat ahhoz, hogyan tudjuk hosszú távon egészségesen tartani az emberi sejteket, szöveteket vagy szerveket – mondja Anne Brunet, a Stanford Egyetem professzora.
A genetikus csapat már felfedezte, hogy a halak a diapauza alatt olyan géneket aktiválnak, amelyek védik és becsomagolják a DNS-üket. Ez csökkenti más, a sejtosztódást és a szervfejlődést irányító gének aktivitását. Hasonló változásokat figyeltek meg a DNS-csomagolásban a téli álmot alvó állatoknál is. Brune csapata most további kutatásokat szeretne végezni annak kiderítésére, hogy az egyes szervek hogyan szinkronizálják az öregedési folyamatot – és hogy ezek az eredmények hogyan vihetők át ránk, emberekre. „Reméljük, hogy egy nap valóban megértjük majd, hogy pontosan mi is történik az öregedés során”
