Hazánk egyik legfoglalkoztatottabb színésze december 24-én nem csak a szentestét ünnepeli, hanem a saját születésnapját is, amely idén éppen az 51. lesz. Ez alkalomból elárulta, mely pillanatok azok, amikor az örök izgatottságát félretéve sikerül megnyugodnia.
Thuróczy Szabolcs már számtalanszor bizonyította tehetségét a hazai színpadokon és a kamerák előtt. Az 51. születésnapjához közeledve, amely pont karácsonyra esik, kicsit mélyebb betekintést engedett a lelkébe, igaz sokszor elviccelve a kérdést. Például, amikor azt szerették volna megtudni tőle, hogy mikor volt utoljára türelmes.
„Három éves koromban, amikor elém rakták a rántott húst és nyugodtan tudtam ülni az asztalnál „– nevetett, majd azt is hozzátette, hogy csak amikor alszik, akkor érzi magát teljesen nyugodtnak. ” Amikor nem jönnek a démoni gondolataim, akkor elég jól alszom.”
Bevallotta, csupán pár helyzetben tudja elengedni ezeket a zavaró gondolatokat.
„A Rudas fürdőben tudok erről leginkább elfeledkezni és ott többnyire el is lazulok. A gyógyvízben nincs rajtam teher, el tudom engedni magam. Meg a gyermekeim, a családom és a barátiam jelenlétében. Ha eljátszanám azt, hogy jól érzem magam, már 61 évesen rákban meghalnék, mert az elfojtott indulatok és a középszerű színészet meg tudja ölni a lelket. Remélem, nem tartozom egyik táborba sem. Szeretnék tovább élni, ezért az őszinte és tehetséges közeg alapvető elvárás a munkámban” – mondta a színész a Pepita magazinnak, és azt is elárulta, hogy miért választotta a színészi pályát.
„Nem szerettem felkelni, nem akartam fizikai munkát végezni, és akkor úgy gondoltam, hogy a színészetben könnyebben lehet pénzt keresni. Azért elvégeztem egy egyetemet is, van egy jogi diplomám, de nem akartam jogász lenni. Ha örömmel és jól csinálja az ember, akkor könnyű és élvezetes, tartalmas pálya. Ha tehetségtelen az illető, nevezzük színésznek, akkor borzasztóan nehéz, mert folyamatosan hazudnia kell magának, hogy jó az, amit csinál. Majd amikor valaki szembesíti ezzel a ténnyel, akkor agresszívan támadni kezd. Én voltam ez a valaki. Megkaptam, hogy nem egy malomban őrölünk, mást gondol a színészetről, mint én. Voltak ilyen vitáim, de ilyenekbe már nem megyek bele.”
A teljes interjút ITT olvashatja el.
