Vlagyimir Putyin frissítette az Oroszországi Föderáció nukleáris doktrínáját – kiegészítve azokat a feltételeket, amelyek mellett bevethet atomfegyvereket. A Kreml egyébként többször is csapásokkal fenyegette Ukrajnát és a Nyugatot. Bizonyára nem maradnának megtorlatlanul – de egy Oroszország és a NATO közötti atomháború gyakorlatilag az egész emberiséget elpusztítaná. Nem csak a robbanások által – a Föld lakosságának fele éhen halna, mutatják az elemzések.
Egy atombomba robbanása hihetetlen erővel hat a becsapódás helyén, a sugárzás aztán hosszú időre elpusztítja a környező területet. De van egy másik hatás is: a robbanások és a tüzek hatalmas mennyiségű kormot juttatnak a légkörbe. Ha pedig ezekből több lesz, akkor katasztrofális hatással lesznek a bolygó környezetére.
4400 nukleáris robbanófej felrobbanása (2013-ban ennyi működött a világon, ez a szám azóta valamelyest csökkent) közvetlenül „csak” 360 millió ember halálát okozná. Egy nukleáris tél következtében azonban két éven belül ötmilliárd ember halna éhen – számolta ki a Nature Food című szaklapban megjelent tanulmány.
A kutatók hat különböző nukleáris konfliktus-forgatókönyvet vizsgáltak. Még a legkisebb is szörnyű globális károkat okozna. „Egy háború India és Pakisztán között, amelyek az utóbbi időben egyre több és nagyobb teljesítményű nukleáris fegyvert halmoznak fel, 5-47 Tg (teragramm – millió tonna) korom sztratoszfératerhelést okozhatna.”
„Egy háború az Egyesült Államok, szövetségesei és Oroszország között, amely a világ nukleáris arzenáljának több mint 90%-át birtokolja, több mint 150 Tg kormot és nukleáris telet okozhatna” – áll a cikkben. A nukleáris tél akkor következik be, amikor a légkörben lévő korom- és porfelhők miatt egyszerűen nem jut elég napfény a Föld felszínére. Hideg lesz, a növények nem tudnak növekedni.
A tudósok modellezték a hasonló légköri epizódok hatásait, az indonéziai Tambora vulkán kitörését (1815) idézve. 1816 volt a „nyár nélküli év”, amikor a hideg időjárás hatalmas terméskiesést okozott az északi féltekén. „Bár a hőmérséklet-változások kisebbek voltak, mint az itt bemutatott nukleáris háborús forgatókönyvek bármelyikében modellezettek, a terméskiesés arra kényszerítette a gazdákat, hogy eladják az állatállományukat, mert nem tudták etetni őket, és étrendjükbe bekerültek a korábban ehetetlennek tartott halak” – írja a tanulmány.
A legsúlyosabb háború esetén a hőmérséklet-csökkenés több mint két év után érné el a legsúlyosabb számokat, amikor a kontinensek átlagosan 16 Celsius-fokkal lennének hűvösebbek. A lehűléssel együtt a csapadék is csökkenne, és csak mintegy hat évvel később kezdene visszatérni a normális szintre.
A globális élelmiszertermelésben (kalóriában mérve) a legrosszabb időszak egy nagyobb orosz-amerikai atomháborút követő negyedik év körül lenne, a termés 90 százalékkal csökkenne. Talán 12 év múlva térne vissza a háború előtti szintre – de persze ez csak potenciálisan, a többi honfitársuk addig éhen halna. Természetesen még egy korlátozottabb konfliktus is a két dél-ázsiai atomhatalom között a mérsékelt égövi északi féltekén a termést a felére, a halfogást pedig a negyedére csökkentené.
A nukleáris háborút után az állattenyésztés eltűnne, a húsállatoknak szánt takarmány termesztésének megszüntetése segítene valamennyire a túlélésben. Hatékonyabb közvetlenül az ember számára gabonát vagy zöldséget termeszteni (egy tehénnek minden kalóriányi steakhez 25 kalóriányi takarmányt kell adni). Így, aki nem hal meg, vegán lesz.
