A kisgyerekes magyar édesanya első kézből tapasztalta meg a Törökországban történt borzalmakat.
Kovács Dominika két éve él Törökországban, 10 kilométerre Malatyától, ami szinte a földrengés közepében volt. Az asszony megtörten idézte fel az átélt tragédiát.
„Arra ébredtünk, hogy reng a föld – próbálja felidézni az emlékeket az asszony. Nehezen jönnek a szavak, mert bár csak pár napja történt mindez, emberek ezreinek életét változtatta meg egy csapásra – köztük Dominikáékét is. – Azonnal kiugrottunk az ágyból, vittük a kislányunkat, Jázmint is. Először nem is tudtuk mit tegyünk, hogy védjük magunkat, közben folyamatosan rengett a föld. Aztán összeszedtük minden erőnket, kirohantunk az utcára, ahol akkor már nagyon sokan voltak. Iszonyatos hideg volt és óriási pánik” – mesélte a Blikk megkeresésére az asszony.
Dominikáék szerencséje az volt, hogy egy viszonylag kisebb, kétszintes házban éltek. A nagy, többemeletes épületek kártyavárként omlottak össze a rengéshez közeli városokban, emberek ezreit temetve maguk alá.
„Most annyi holmink van, amit akkor magunkkal tudtunk hozni. Se pénzünk, se életünk, semmink nincs – mondta a magyar nő, akit családjával és több másik emberrel együtt egy vidéki házikóba fogadtak be. Senki nem mer visszamenni a nagyvárosokba, hiszen azóta is folyamatosan az utórengések, de ha nem is mozog a föld, akkor is bármikor összeomolhat bármelyik épület. Hiába van fedél a fejük felett, ingadozik az áramellátás, nincs vezetékes víz: vödörben hordanak be havat, azt olvasztják fel. Jószándékú helyiek visznek nekik ételt, ruhákat, de vannak olyanok is, akik gonosz tréfát űznek. Tegnap éjjel valaki kiírta az internetre, hogy vigyázzanak, mert újabb rengések jönnek, aztán ezt hivatalosan cáfolták, de akkor már mindenki rettegve várta az újabb katasztrófát. Most csak annyit szeretnénk, hogy a kislányommal hazajussak Magyarországra. A férjem ebben a pillanatban is benzint keres valahol, mert azt sem lehet kapni, akkor el tudnánk indulni Ankarába, ahol esetleg repülőre szállhatunk és hazamehetünk Jázminnal. A férjem itt marad, de a házunkhoz nem mehet vissza: bezártuk az ajtót, de hogy mi marad meg belőle mire vissza tudunk térni, azt senki nem tudja. Most segítségre várunk: az itteni nagykövetségen azt mondták, hogy tudnak adni meleg holmit és ennivalót, de én haza akarok menni Magyarországra!”
