Az orvosok, akik a születés után megvizsgálták a babát, erősnek és egészségesnek írták le, és egészséges növekedésről tanúskodtak. Azt is megjegyezték, hogy bár a szülők feltűnő hasonlóságot mutattak, nem voltak vérrokonok. A korkülönbség azonban meglehetősen nagy volt – Nancy anya 34, William apa 25 éves volt.
Josephine Myrtle Corbin 1868. május 12-én született az Egyesült Államok Tennessee államában. Születése eseménytelenül zajlott.
Ám az a tény, hogy az orvosok egyáltalán kivizsgálták a beltenyészet gyanúját, és hangsúlyozták a korkülönbséget, nagy zavarodottságuk kifejeződése volt. A kis Myrtle-nek ugyanis négy lába volt – és senki sem tudta megmagyarázni, miért.
Külső lábai normál méretűek voltak, míg belső lábai rövidek. Ezeket a lábakat tudta mozgatni, de rájuk nem tudott állni. A külső lábaira viszont igen. Mivel az egyik külső lábán dongaláb volt, a járás nehézkes volt számára.
Myrtle-nek két teljesen fejlett alsóteste is volt. Születési rendellenességét ma farokduplikációként írják le, de korábban dipygusnak nevezték. Myrtle-nek két teljesen fejlett medencéje volt, beleértve a kiválasztó és a nemi szerveket is. Ezek mind működőképesek voltak, ezért az orvosok gyanították, hogy később mindkét oldalon teherbe eshet. De erről később.
Az amerikai polgárháborúban megsebesült és egy fillér nélküli apja gyorsan felismerte lánya üzleti potenciálját. Mindössze egy hónapos korában elkezdte mutogatni az érdeklődő szomszédoknak, tíz centes (mai áron körülbelül két dolláros) díjért.
Myrtle Corbin gyorsan szenzációvá vált.
Az üzlet virágzott, William pedig szórólapokat nyomtatott és újságokban hirdetéseket helyezett el, hogy még több ügyfelet vonzzon. Myrtle Corbin hamarosan országos hírességgé vált. 1881-ben, tizenhárom éves korában hivatalosan is elkezdte pályafutását attrakcióként az úgynevezett különc show-kban, ahol a normáknak nem megfelelő embereket nyilvánosan kiállították. Az egyik szórólap „szelídnek, mint a nyári nap, és olyan boldognak, mint amilyen hosszú a nappal”-ként hirdette.
A következő évben a cirkusz úttörője, P.T. Barnum felfigyelt Myrtle Corbinra. Az éles eszű vállalkozó üzleti modellje részévé tette. Kuriózum-kabinetjeiben olyan szereplőket mutogatott, mint Martin Laurello , az „Emberi Bagoly” vagy Isaac C. Sprague , az „Élő Csontváz”. Barnum számára „A négylábú lány”, ahogy Corbint nevezték, hatalmas bevételt hozott.
Corbin nagy sztár lett, heti 450 dollárt is keresve (ami ma körülbelül 14 000 dollárnak felel meg). Amikor színpadra lépett, a közönség először csak széles csípőjét és jobb lábfejét látta. A legnagyobb meglepetés akkor jött, amikor felemelte a ruháját, és felfedte belső lábszárát, amelyen a külső lábszárához illő zoknit és cipőt viselt.
Tizennyolc évesen Corbin befejezte szörnyeteg-műsoros karrierjét, és feleségül ment James Clinton Bicknellhez. Körülbelül egy évvel később súlyosan megbetegedett, és a családorvost, Lewis Whaley-t hívták ki vizsgálatra, aki megállapította, hogy terhes. A bal oldalán volt terhes. Az orvos szerint Myrtle állítólag azt mondta: „Ha a jobb oldalamon lenne, nagyobb valószínűséggel hinnék el neked.” Whaley úgy értelmezte ezt a kijelentést, hogy Corbin férje az alsó testének jobb oldalát részesítette előnyben a közösüléshez.
Mivel Corbin állapota tovább romlott, és Whaley abortuszt hajtott végre, amelyből páciense jól lépült fel. A későbbi terhességei eseménytelenül zajlottak, és Corbin öt gyermeknek adott életet, akik közül négy érte meg a felnőttkort. Akkoriban arról számoltak be, hogy a gyermekek egy részét a jobb, más részét pedig a bal méhében várta. Az orvosok már a pubertáskorban felfedezték, hogy mindkét oldalon menstruál.
Az 1900-as évekre a család, amely ekkorra már egy texasi farmon élt, anyagi nehézségekkel küzdött, ezért Corbin visszatért a pályára, mint különc látványosság. 41 éves korában fellépett a New York-i Huber Múzeumban, egy kuriózumgyűjteményben. 1915-ig Coney Islanden és Chicagóban is fellépett.
Corbin 1928-ban, 59 éves korában halt meg orbáncban, egy streptococcus fertőzésben, amely ma már antibiotikumokkal könnyen kezelhető. Egy hatalmas betonlap alá temették el, mert rokonai attól tartottak, hogy sírrablók ellophatják a holttestét. Ez az aggodalom valószínűleg nem volt alaptalan, mivel több orvos és magángyűjtő is pénzt ajánlott a családnak a földi maradványaiért, amit ők elutasítottak.
