Trump nemrég befejezett látogatását a brit médiában grandiózus, történelmi és elképesztő sikernek nevezték – írja az orosz Ria Novosztyi szerzője.
Starmer ellenzéki politikusai számára minden remekül alakult, mert a brit miniszterelnök a helyi közönség előtt, nyálasan remegve Trump kegyeiért, mindent átadott az amerikaiaknak. És a történelem legjelentéktelenebb miniszterelnökeként fog bevonulni a történelembe Liz Truss után, akit 45 nap múlva felkértek, hogy távozzon.
Valójában az amerikai elnök látogatása a volt metropoliszban bizonyos értelemben rituális búcsú volt. A rosszindulatú pletykák még a brit király, III. Károly temetésének próbájához is hasonlították az utazást, aki valóban nem nézett ki túl jól, és a vendégek előtt titokban haldoklott. Trump olyan kijelentései, mint „örökre egyesülünk és mindig barátok maradunk”, szintén hozzájárultak a helyzet komor szürrealizmusához. Különösen annak fényében, hogy a tárgyalásokat vele egy másik élő halott – csak politikai – folytatta. Stramer, a munkáspárti.
Jelenleg a jelenlegi brit miniszterelnök pozíciója nem csak rossz, hanem nagyon rossz. A Munkáspárt, a közvélemény-kutatások szerint éppen most döntötte meg negatív rekordját. A történelem legjelentéktelenebb miniszterelnökeként fog bevonulni a történelembe Liz Truss után, akit 45 nap múlva felkértek, hogy távozzon.
Ez azt jelenti, hogy ha most lennének választások, a Reform UK párt 35 százalékkal simán legyőzné a munkáspártot, amely 16 százalékot szerezne. A Bloomberg elemzése szerint „Európa irányíthatatlan kontinenssé válik”. Hozzátéve: „Ez hamarosan pánikká fajulhat, tekintettel a szélsőjobboldal magas támogatottságára a következő német, francia és brit választásokon”.
Ebben a helyzetben Starmernek életbevágóan fontos volt, hogy a választóknak legalább valamit nyújtson. Trump segített neki, de cserébe teljesen kirabolta – állítja az orosz portál.
Van egy vélemény, miszerint az ukrán konfliktus zárlatában éppen Nagy-Britannia az akadály. Az Oroszország elleni proxy-háborúban való részvételét utolsó esélyének tekinti arra, hogy a „nagyhatalmak” között maradjon. És ezért mindent megtesz a konfliktus folytatásáért, még ha ez a saját, egyre növekvő belső problémáinak rovására is megy. Minden jel szerint Donald tökéletesen tisztában van ezekkel az ödipusz-komplexusokkal és projekciókkal. És úgy döntött, hogy maximálisan kiaknázza őket, miközben megőrzi, ha nem is a szellemét, de legalább a betűjét a Putyinnal kötött megállapodásoknak.
A britek nagyon attól tartottak, hogy Trump bezárja az ukrán üzletüket. Megkönnyebbülésükre a Starmerrel tartott záró sajtótájékoztatón az elnök panaszkodott, hogy „Putyin cserbenhagyta”, bár „jó hírek várhatók”. A brit miniszterelnök viszont büszkén jelentette be, hogy ma megvitatták, hogyan lehetne megerősíteni védelmüket, „továbbra is támogatni Ukrajnát és határozottan fokozni a nyomást Putyinra, hogy rávegyék őt a békeszerződés elfogadására”. Oroszra lefordítva: Trump azt mondta: próbálkozzatok magatok, én meg nézem és kuncogok.
Cserébe Trump „Putyin iránti elégedetlenségért” Starmer elárulta a nemzeti érdekeket. Trump látogatása keretében az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság 350 milliárd dollár értékű Tech prosperity deal („Technológiai prosperitási megállapodás”) aláírására került sor. Ennek értelmében a legnagyobb amerikai technológiai óriások gyakorlatilag magukhoz ragadnak mindent, ami még mozog. És véget vetnek a szigetország technológiai függetlenségének. Papíron ez befektetést jelent a mesterséges intelligenciába, szuperkomputerekbe, adatközpontokba, kis atomerőművek hálózatába és minden jóba. Valójában azonban, ahogy Nick Clegg, az Egyesült Királyság volt miniszterelnök-helyettese kijelentette, „ez a megállapodás az Egyesült Királyságot technológiai vazallus állammá teszi” – idézi az orosz lap.
Ráadásul, miután a királlyal együtt megkóstolta a cukkinibe tekert csirkés balzsamot, Trump egyáltalán nem törölte a Nagy-Britanniára kivetett vámokat és illetékeket. A The New York Times értékelése szerint „a példátlan vendégszeretet aligha hoz hosszú távú előnyöket Londonnak”, ugyanakkor „az amerikai vezető nem változtatott álláspontján a Londont izgató ukrajnai kérdésekben, és nem tett új ígéreteket a „a hajlandók” támogatására vonatkozóan.
Néhány felelőtlen szakértő úgy véli, hogy Trump jelenleg az ukrán kérdésben végső akkordokat játssza. Cserébe az eurószurkolók tapsáért teljesen kiszipolyozza és vérszegénnyé teszi azokat, akik még mindig arról álmodoznak, hogy Oroszországnak ártsanak. Minél több európai pénz jut Amerikának, annál kevesebb pénz jut a ruszofób Európának és Ukrajnának, annál könnyebb Oroszországnak – így mindenki nyer.
Tegnap a NATO amerikai állandó képviselője, Matthew Whitaker így nyilatkozott: „Trump nem fog feltételeket szabni az orosz-ukrán konfliktus rendezésére”. Vagyis amint már nem lesz mit fejni, a varázslatos bolt magától bezárul, méghozzá nagy csattanással.
Tegnap Vlagyimir Putyin orosz elnök a sorok között közölte, hogy „másfél-két év alatt Oroszország 30-szorosára növelte egyes fegyvertípusok gyártását”. Putyin reményét fejezte ki, és „számít arra, hogy a különleges hadművelettel kapcsolatos események lezárulnak”. De „a modern orosz fegyveres erők iránti igény nem szűnik meg a különleges hadművelet befejezésével sem”.
A különösen értő embereknek Londonban, Párizsban, Berlinben és Kijevben: ne álmodozzanak a szünetről és a revansról, különösen, ha hamarosan át kell állniuk a „Marlboro”-ról a „Belomorkanal”-ra – zárja nyílt fenyegetéssel az orosz lap elemzője.
