A Föld 2001 és 2024 között sötétebbé vált, azaz kevesebb napfényt ver vissza. A jelenség az északi féltekén erősebben jelentkezik, derül ki a Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban közzétett tanulmányból.
Norman Loeb és csapata a NASA Langley Kutatóközpontból műholdas adatok elemzése után fedezte fel, hogy eddig nem ismert egyensúlytalanság alakult ki a két félteke között.
Általánosságban a déli félteke a légkör tetején energiát nyer, míg az északi félteke nettó veszteséget szenved el. Korábbi kutatások szerint ezt az egyensúlytalanságot az atmoszférikus és óceáni cirkulációk kompenzálják, amelyek az energiát az Egyenlítőtől az északi féltekére szállítják.
Az új tanulmány szerint azonban az elmúlt két évtizedben ezek a cirkulációk nem tudták teljesen kiegyenlíteni a különbségeket. Az átlagos napsugárzás 240–243 watt/m², a decenniumi eltérés 0,34 watt/m², ami bár kicsi, statisztikailag jelentős.
A különbségért elsősorban a légköri vízgőz, a felhők és a földfelszín albedójának változásai felelősek. Az albedó a felszínek visszaverő képessége: a jég és a hó többet ver vissza, mint a kőzet vagy a víz. Az északi féltekén a tengerjég és a hótakaró csökkenése hozzájárul a sötétedéshez.
A legnagyobb hatást a sugárzás és az aeroszolok kölcsönhatása okozza. Ezek a mikroszkopikus részecskék a felhőképződés kondenzációs magjaként működnek, így növelik a napfény visszaverődését. A kutatók szerint az északi féltekén a finom részecskék mennyisége az elmúlt évtizedekben a környezetvédelmi intézkedések (Európa, USA, Kína) miatt jelentősen csökkent – írja a Heute.
Ezzel szemben a déli féltekén például az ausztrál bozóttüzek és a Hunga Tonga vulkán 2021–2022-es kitörése miatt több aeroszol keletkezett.
Korábban azt feltételezték, hogy a felhőborítás változásai kompenzálják a féltekék közötti eltéréseket, de az új tanulmány szerint a felhők szerepe korlátozott lehet az egyensúly fenntartásában. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a jelenség megértése fontos a klímamodellek fejlesztéséhez is.
